Az osztrák kormánykoalíció bukását előidéző Strache-botrány figyelemre méltó megvilágításba helyezi azt a több európai újságban nemrég publikált hírt, miszerint Markus Frohnmaier, a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) párt parlamenti képviselője az orosz érdekek kijáró embere a Bundestagban. A lapok oknyomozó újságírók által feltárt dokumentumokra hivatkozva írták, hogy magas rangú moszkvai hivatalnokok azt tanácsolták a Kremlnek a 2017-es német parlamenti választások előtt, támogassa a képviselőjelölt kampányát. Nyilvánosságra került szavaik szerint így Oroszország egy teljességgel az ellenőrzése alatt tartható képviselőt juttatna be a szövetségi parlamentbe.
A dezinformációval foglalkozó európai uniós szakértők szerint a Frohnmaier-ügy is bizonyítja, hogy Moszkva nem válogat az eszközökben. A kampányfinanszírozástól az álhírek terjesztésén át honlapok és e-mail fiókok meghekkeléséig a befolyásolás széles fegyvertárát veti be, hogy az érdekeit szolgáló eredményt érjen el. A beavatkozás módja mindig attól függ, hogy milyen országot, régiót vagy társadalmi csoportot vesz célba. A putyini propagandagépezet Olaszországban és Németországban például a migránsokkal és a migrációval ijesztgeti a közvéleményt, a katalán szeparatistákkal küzdő Spanyolországban az ország széthullásával riogat.
Az európai parlamenti választások előtt megszaporodtak az EU-ra és a tagállamokra irányuló manipulatív hír- és politikai reklámkampányok, a félelmeket és érzelmeket felkorbácsoló negatív üzenetek – nyilatkozták lapunknak a témával foglalkozó uniós források, akik a biztonságuk miatt ragaszkodtak a névtelenséghez.
Az orosz eredetű álhírek nem annyira a voksolást próbálják lejáratni, inkább az Európai Unió legitimitását, intézményeinek elszámoltathatóságát valamint átláthatóságát igyekeznek megkérdőjelezni, és ezáltal kételyeket ébreszteni a választókban. Elsősorban a kelet-európai tagállamokat célozza a propaganda, amely azt sugallja, hogy a közösség tagjaiként elveszítik a szuverenitásukat, és Brüsszel vagy a mögötte álló Washington irányítása alatt állnak.
Az uniós intézményrendszer nem alkalmas rá, hogy felvegye a harcot a több fronton támadó dezinformációs hadak ellen. Az EU-nak nincs saját titkosszolgálata és médiája, hogy felfedje és leleplezze a hírhamisítókat és kíberbűnözőket. A növekvő külső veszély miatt ugyanakkor valamelyest megerősítette stratégiai kommunikációs egységét (East Stratcom), amelyet 2015-ben még csak az egyes volt szovjet köztársaságokban terjedő orosz félretájékoztatás ellensúlyozására hoztak létre a tagállamok. Az EU külügyi szolgálatához tartozó munkacsoportban jelenleg tizenhatan dolgoznak, nagy részük a tagállamok által delegált szakértő, aki jól beszél oroszul és jártas a sajtóban, illetve a kommunikációban. Főleg azokat az országokat képviselik – a balti államokat, Lengyelországot, Csehországot, az Egyesült Királyságot – ahol különösen erősek a moszkvai befolyásolási kísérletek. Magyar nincs közöttük. Mint megtudtuk, idén uniós tisztviselőkkel és külső szakértőkkel szeretnének bővülni, miután az Európai Parlament 4 millió eurós költségvetést szavazott meg a számukra. Ez természetesen eltörpül az egy milliárd euró mellett, amennyit az orosz kormány költ külföldi propagandagépezetére, így a 33 nyelven publikáló Sputnik hírportálra és a 100 országban sugárzó Russia Today televízióra. Az East Stratcom szakértőinek egyelőre az a feladatuk, hogy figyelemmel kísérjék a sajtóban és a közösségi médiában megjelenő álinformációkat, és honlapjukon, az EUvsDisinfo oldalon publikálják azok cáfolatait, illetve bemutassák, hogyan működik a hírmanipuláció.
