Olyan érzésünk támadhat itt, Európa közepén, mintha egy párhuzamos világban élnénk. Folyvást azt hallhatjuk, hogy a kormány a kereszténység bástyája, amely megvédi a migránsoktól Európát. Ferenc pápa ezzel szemben azt hirdeti, be kell fogadnunk mindazokat, akik kénytelenek voltak elmenekülni lakhelyükről.
Húsvétkor, Krisztus feltámadásának ünnepén is figyelmeztetett a katolikus egyházfő ebbéli kötelességeinkre. Nagypénteki imája során, amikor végigjárta Krisztus szenvedéseinek stációit, egyértelmű üzenetet fogalmazott meg: „Úr Jézus, segíts, hogy a Te Keresztedben meglássuk a világ összes keresztjét, (…) a menekültek keresztjét, akik a félelem és a politikai számítástól elvakult szívek miatt zárt ajtókra találnak, (…) a gyöngeségeink, képmutatásaink, árulásaink, bűneink és számos megszegett ígéretünk keresztjét”.
A mi párhuzamos világunkban a miniszterelnök teljesen mást „tanít” kereszténység címszó alatt, mint amit a katolikus egyház feje. A magyar európai parlamenti kampány is arra épült, hogy a kormányfő megállítja a bevándorlást. Mintha már egyfajta vallási vezetőnek tartaná magát. Mindez azért is érdekes, mert a politikai vezetés azon ügyködik, hogy Magyarországra csalja Ferenc pápát a jövő évi eucharisztikus világkongresszusra. Azt az egyházfőt, aki néhány, a kormányhoz közel álló médiumban amiatt vált megvetett személyiséggé, mert a bajba jutottak megsegítésének fontosságát hirdeti.
Teljesen biztosak lehetünk benne: az egyházfő nagyon rossz szemmel nézi, amit itthon a kormány művel. Mert ne legyenek kétségeink afelől, hogy pontosan tudja: a magyar kabinet szembemegy alapvető törekvéseivel. Mégis, talán a hívők és nem hívők érdeke is az lenne, jöjjön el 2020-ban Magyarországra. Nézzen a magyar vezetők szemébe, és mondja el nekik, hogy mindaz, amit a kereszténység nevében tesznek, képmutatás, vagy ahogy fogalmazott, „megszegett ígéreteink keresztje”.
Talán nem is sejti a pápa, mennyire nehéz cipelni a szégyen keresztjét. Mindannyiunknak.