A társadalombiztosítási és a magánnyugdíjrendszer alapvető különbségéből adódóan a magánnyugdíjpénztári egyéni számlán felhalmozott összeg jóváírása a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben létrehozott egyéni számlán nem értelmezhető - közölte az emberminisztériumi államtitkár, aki kacifántos kijelentésével palástolni igyekezett azt a nyilvánvaló tényt, hogy a kormány ebben a kérdésben kilenc éve folyamatosan hazudik.
De aki társadalombiztosítási ismereteinek esetleges hiányosságai miatt Rétvári Bence kinyilatkoztatásáról vélné úgy, hogy "nem értelmezhető", annak az államtitkár egy tömörítvényt is feltálalt, mondván: az államnál nyilvántartott egyéni számla nem alkalmas a pénz elszámolására. Mert - megfogalmazása szerint - vannak ugyan egyéni számlák, de azok csak tájékoztatást nyújtanak a majdani nyugdíj kiszámításához.
A tények: 2,8 millió egykori magánpénztári tagnak a tavalyi év végén még hozzávetőlegesen 2800 milliárd forintnyi vagyona volt. Papíron. Habár mindenki számára ismeretes, hogy ezt elvették tőlük, a jegybank adatsorai között ma is szerepel. "Statisztikai jelleggel", az Európai Unió ugyanis megköveteli tőlük. Negyedévente korrigálják a számot azoknak az egykori megtakarításaival, akik ebben az időszakban nyugdíjba mentek.
Ha nem a NER család- és idősbarátnak csúfolt rendszerében élnénk, akkor józanul gondolkodva azt hihetnénk: a mérleg szabályait követve, amennyivel rendszeresen csökken az államháztartásnak ez a vagyoneleme, annyival megnő a nyugdíjba vonulók járandósága. De persze egyetlen forinttal sem: mint statisztikai adat is végérvényesen köddé válik. Annak ellenére, hogy az eredeti ígéret úgy szólt, a magánnyugdíjpénztárakból visszaszármazott megtakarítások átkerülnek a volt tagok állami rendszerben vezetett számláira. Ne legyenek illúzióink, ezt a vagyont a költségvetés réges-régen eltapsolta.
Az egyéni számlák tájékoztató jellege is nem csekély ferdítés. Ezek valójában - nyilvánvaló jogsértéssel - csak elrejtik, hogy nyugdíjasként ki mire számíthat.