Falopással gyanúsítottak egy baranyai férfit még 2013 februárjában, ezért kényszervallatták, megverték a rendőrök. A férfi a panasza idején gyakorlatilag analfabéta volt, és romaként egy baranyai aprófaluban élt. 2013. február 4-én a rendőrök meggyanúsították és összeverték. A sellyei rendőrőrsre állították elő, mert a közeli Gilvánfa határában falopás történt. A férfi eleinte tagadta a dolgot: nem is volt a környéken sem – magyarázta. Ekkor jöttek a pofonok. Három rendőr verte, egyikük meg is rúgta a mellkasán, a szája is felrepedt.
A kényszer hatására elismerte a lopást. Ezután kivitték a helyszínre is. Az összevert huszonéves férfit néhány óra után elengedték. Az utcán találkozott két ismerősével, akik látták, hogy vérzik. Azonnal elment a rendelőbe, ahol látleletet vetetett fel: az arcán vérbőséget (piros foltok, tenyérnyomok), szájában nyálkahártya-sérülést (vérzés), mellkasán pedig „kifejezett nyomásérzékenységet” állapítottak meg.
Két nap múlva tett feljelentést. A nyomozó ügyészség ugyan hosszan elhúzta az eljárást, de például szembesítésre nem került sor, és a szóba jöhető rendőröket sem kutatták fel. 2013. november 15-én megszüntették a nyomozást, mert „nem lehetett minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy a feljelentőt tettleg bántalmazták” a sellyei rendőrök. A férfi megpanaszolta megszüntetést, de azt a Baranyai Megyei Főügyészség még decemberben elutasította.
Mivel a hazai jogorvoslati lehetőségeket már kimerítette, a Magyar Helsinki Bizottság segítségével az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult.
A strasbourgi bíróság keddi ítélete szerint a magyar állam nem tudta sehogy sem igazolni, hogy a férfi sérülései nem a rendőrségen keletkeztek, az ügyészség pedig nem szembesítette az áldozatot az elkövetőkkel, nem gondoskodott a felismerésre bemutatásról sem és alap nélkül vetette el a férfi mellet tanúskodók vallomásait. Mindez aláásta az eljárás hatékonyságát és sértette a kínzás, kegyetlen, embertelen bánásmód tilalmát, amely kötelezést jelent az államok számára a rendőri bántalmazások kivizsgálására. A magyar államnak ezért a mulasztásért összesen több mint három millió forintot kell fizetnie.
A magyar jogszabályok szerint az írni-olvasni nem tudó személyek kihallgatásánál védő ügyvédet vagy hatósági tanút kell alkalmazni. A baranyai férfi esetében ez elmaradt. De ennél is fontosabb, hogy minden bizonnyal kényszervallatták őt a rendőrök, csakhogy a hatóságok nem nyomoztak kellő eréllyel és gondossággal.
Fazekas Tamás, a Magyar Helsinki Bizottságnak a férfit képviselő ügyvédje kiemelte: „a strasbourgi bíróság gyakorlata egyértelművé teszi: nem csak maga a bántalmazás vagy a kínzás sértheti a kínzás tilalmát, hanem az is, ha egy állam nem tesz meg mindent azért, hogy kivizsgálja a bántalmazásos ügyeket és megtalálja a felelősöket. Az állam szemérmesen lesütött szeme vagy félrepillantása ugyanis jelzés a tetteseknek és a társadalomnak: a brutális hivatásosoknak nem kell tartani a következményektől.”
