Egy budapesti kisfiú története borzolta fel a napokban a józanul gondolkodó netezők idegeit. Egy kisfiúé, akinek egyetlen „bűne”, hogy az édesapja egyiptomi. Arab neve, szemmel látható rasszjegyei egyébként is nyilvánvalóvá teszik származását.
Jó képességű gyerek, magatartásproblémái sincsenek. Minden adott lenne hozzá, hogy hasznos tagjává váljék a magyar társadalomnak; akárcsak az a szintén közel-keleti származású szívsebész, aki szakmai sikerein kívül azzal vált híressé hazánkban, hogy munkája során következetesen visszautasítja a hálapénzt.
A bajok akkor kezdődtek, amikor Orbán Viktor elhatározta, hogy hatalma megtartását az idegengyűlölet felszítására alapozza Magyarországon, s a xenofób kormánypropaganda elindult. A kisfiú talán nem is értette a kifejezést, amikor egy napon addig barátságosan viselkedő iskolatársai lemigránsozták. Ez egyre gyakrabban történt meg, majd a sértegetéseket bántalmazások követték. A tanárok inkompetensnek és érdektelennek bizonyultak; lényegében passzívan szemlélték a fiúcska ellen irányuló verbális agressziót éppúgy, mint a tettlegességet. A bántalmazók szülei mossák kezüket. A kisfiú mostanra túl van a sokadik iskolaváltáson, de kivétel nélkül mindegyik intézményben újra meg újra előjött a szóban forgó probléma. Édesanyja ebben a szituációban teljesen tanácstalan.
Ferenc pápának tökéletesen igaza volt, amikor marokkói látogatásán nagy tetszést aratva kijelentette: ahol sikeressé válik a gyűlölet kultúrája, ott instabillá válik az egész társadalom. Mint a fenti történet is mutatja,
Családok esnek szét, jól működő szakmai és szeretetkapcsolatok válnak semmivé pillanatok alatt hazánkban az orbáni áfium hatására.
Hogy a magyar kormányfőt mennyire érdekli a jövő nemzedékének sorsa, azt persze jól mutatja a honi oktatási rendszer állapota vagy éppen a fóti neveltek rossz hírű javítóintézetekbe való száműzése, majd mindennek titkosítása is. A félelem és gyanakvás légkörének meghonosítása, minden különbözőség elutasítása az Orbán-kabinet részéről pedig emberöltőkre megmérgezi a magyar társadalom kollektív tudattalanját, lehetetlenné téve többek között a modern munkamegosztás alapjául szolgáló organikus szolidaritást, súlyos versenyhátrányba kényszerítve végső soron egész Magyarországot.
Amikor Orbán Viktor horthysta mintára egy elavult, retrográd nemzetfogalom felélesztésével kísérletezik, vagyis vallás és származás alapján döntené el, ki tartozhat a magyar nációhoz, szigorúan kirekesztve a muszlimokat – nos, veszélyesen közel kerül a numerus clausus, illetve a zsidótörvények világához, holott a vészkorszak szellemiségét névlegesen maga is elutasítja. Az akkori jogfosztások előzményét is durvuló propagandakampány és szaporodó atrocitások jelentették. A jelenlegi rezsim bukásának kell bekövetkeznie annak érdekében, hogy az általam bemutatott kisfiú boldogabb felnőttkort élhessen egy szabad és toleráns Magyarországon.