Mi volt az első „könyves” élménye?
Weöres Sándor Bóbita-kötetét olvasta anyukám minden este elalváskor, más szóba sem jöhetett. Ha véletlenül kettőt lapozott vagy netán picit bakizott, azonnal kijavítottam. Jarmila Dědková Marina újra táncol című ifjúsági regénye szerettette meg velem az olvasást. Mélyen érintett a balett-táncos kislányról szóló könyv, mert versenyszerűen szertornáztam, imádtam, de egy baleset és egy edzőváltás miatt abba kellett hagynom. Szinte a saját érzéseimet olvastam abban a könyvben, örültem, hogy nem vagyok egyedül és rájöttem, hogy mennyi pozitív érzést tud adni az olvasás. Azonosulni a dolgokkal, ez lenne a művészet, így az olvasás lényege, valami ehhez hasonló fogalmazódott meg bennem akkor, és az is, hogy ilyesmivel szeretnék majd foglalkozni.
Mely kötet ajándékozta meg legutóbb ezzel az érzéssel?
Tavaly nyáron olvastam a svéd szerző, Fredrik Backman Itt járt Britt-Marie című könyvét, szinte lenyűgözött. Sírtam is a végén. Készült belőle film is, biztosan megnézem. Bár elég kockázatos egy remek könyv után a filmet megnézni, de vállalom.
Az Alvilág című sorozat három hónapos forgatása nemrég fejeződött be, előtte egy hónapig tartott a felkészülés, így az elmúlt időszakban a könyvek sajnos a háttérbe szorultak. A napi 14-16 órányi intenzív munka nem kedvez a hobbiknak. Most már a regenerálódás zajlik, és kész a lista az internet és a barátok segítségével, hogy mik azok, amiket mindenképp pótolnom kell. Valószínűleg egy újabb Backman lesz az első: A nagymamám azt üzeni, bocs. De ki van készítve az Ötven növény, amely megváltoztatta a történelmet című kötet is, ami nemcsak szórakoztató, szép, hanem informatív is. Szeretem a növényeket, bár nem értek hozzájuk, és azt hiszem, a történelemmel is így vagyok. A következő hetek, hónapok talán csendesebbek lesznek, többnyire „csak” színházi munkáim vannak, úgyhogy egy-egy előadás után tudok majd olvasni.
Van kedvenc szerzője, műve, netán műfaja?
Szerb Antaltól, ha nem is mindent, de nagyon sokat olvastam. Egyébként nem vagyok egy rajongó típus, nincs kedvenc íróm, kötetem, és nem is szoktam többször olvasni ugyanazt, annál kíváncsibb vagyok. Hangulatfüggő, hogy éppen mit veszek a kezembe: szeretem a skandináv írók krimijeit, de a klasszikus irodalmi műveket és a könnyedebb műfajokat is. A könyv illatát, a borító tapintását, a lapozást nem tudja semmi pótolni, de praktikusabb és környezettudatosabb az e-könyv, úgyhogy már megbarátkoztam vele, azon is olvasok. A lakásunkban sok a könyv, sajnos nem fér el több, véges a tér, erre is megoldás a digitális könyv.
Hogyan, mivel lehetne a kisiskolásokkal megszerettetni az olvasást?
Biztosan valami nekik való, róluk szóló, szórakoztató, figyelemfelkeltő könyvvel kellene kezdeni. Egyesek szerint a Harry Potter-sorozat vagy a Tuti gimi lehetnek az új pöttyös és csíkos könyvek.
Szokott könyvet ajándékozni? Ha igen, kinek és mi alapján?
A hozzám közelállóknak, akiknek ismerem az ízlését, gyakran adok könyvet. Általában olyat, ami nekem is tetszett. Szeretek könyvet kapni, előfordul ez is. Ezek maradandó ajándékok, ezért szeretem adni és ezért jó kapni is, általában be is szoktak jönni a választásaim.
Milyen könyvet írna, ha egyszer nekilendülne? Van-e ilyen terve?
Eddig a kérdésig ez még nem jutott eszembe, de jó gondolat. Lehet, hogy egyszer, ha majd már nagy múltú színésznő leszek, akkor boldogan mesélek egy „írástudónak” mondjuk egy forgatásról, hogy és mint zajlik, mi történik előtte, utána és közben, olyan kulisszatitkokról, amik a jelen helyzetben és utána még jó ideig nem szoktak vagy nem kerülhetnek napvilágra. Az íráshoz nincs vénám, de beszélni tudok, és ha minden jól megy, akkor forgatási, színészi tapasztalatból is egyre több lesz a tarsolyomban.
