A politikai élet mindkét meghatározó oldaláról folynak egyre kétségbeesettebb erőfeszítések arra, hogy a westminsteri parlament alsóháza harmadik nekifutásra megszavazza a Theresa May és az Európai Unió között kötött kilépési megállapodást.
A kőbe vésettnek vélt március 29-i, greenwichi idő szerint este 11 órás „kapuzárás” mindenképpen elszállt, a kérdés az, hány hetes, hónapos, éves késést szenved a 2016. június 23-án megszavazott brit távozás az Európai Unióból, sőt megvalósul-e egyáltalán. Megoldhatatlannak látszik az a visszás helyzet, hogy míg a választópolgárok 52 százaléka nem kért a közösségből, a parlamentben jelenleg ülő képviselők 75 százaléka szavazott a maradásra.
Az EU kilépési szempontból kulcsfontosságú, március 21-i csúcsértekezlete előtt Theresa May kedden kívánja ismét a parlament elé terjeszteni a „dealt”, amelyet először 230, másodszor 149 fős többséggel utasítottak el. May a The Sunday Telegraphban megjelentetett levelében figyelmeztette a Házat, hogy „a parlament kollektív politikai kudarcának látványos jelképe lesz”, ha a Brexit késlekedése miatt az Egyesült Királyságnak három évvel a népszavazás után részt kell vennie a májusi európai parlamenti választáson. A kormányfő felszólította képviselőtársait: „viselkedjenek demokratákként, kössék meg a szükséges kompromisszumokat, hogy véget érhessen a megosztottság”.
Létezik egy B terv is, melyről két miniszter már a hét végén beszámolt. Phil Hammond pénzügyminiszter és Liam Fox nemzetközi kereskedelmi miniszter is rögzítette, ha várhatóan elutasítanák a megállapodást, a kormány nem bocsátja szavazásra, mert „nincs értelme kitenni magát egy újabb megaláztatásnak”. Ami biztos, e sorok írásakor a parlament keddi napirendje nem tartalmazta a kilépéssel összefüggő vitát vagy szavazást. Sőt, John Bercow parlamenti elnök azt közölte, addig nem engedi a szavazást, amíg a megállapodás szövegében nem történik érdemi változás. Az is a halasztást jelzi, hogy a volt pénzügyminiszter, George Osborne főszerkesztésével készülő Evening Standard napilap szerint is „több tucat voks hiányzik ahhoz, hogy a kormányfő megnyerje a versenyt”.
Bármikor szavaznak is, a mérleg nyelvét az északír Demokratikus Unionista Párt (DUP) tízfős frakciója jelenti, hiszen őket érinti leginkább a megállapodás legvitatottabb pontja, a vámunió folytatását jelentő „backstop” rendezés. A koronahű szervezet álláspontja erősen befolyásolja az euroszkeptikus tory képviselők szavazási szándékát is. Tizenöt, a népszavazáson a távozásra voksolt választókerületet képviselő konzervatív politikus, köztük a befolyásos volt Brexit-ügyi miniszter, David Davis levélben fordult westminsteri kollégáihoz, hogy a „kilépés megvalósulása érdekében szavazzák meg az alkut, biztosítva ezzel az Unió mielőbbi elhagyását”.
Ha a Downing Street 10. hiú reményeinek megfelelően a szerződés megkapná a többséget, április végéig el lehet fogadni a szükséges kísérő törvényeket az alsóházban. Így május utolsó hetében vagy június első hetében életbe léphetne a Brexit, pontosabban megkezdődhetne a kétéves átmeneti időszak. Ellenkező esetben Theresa Maynek közel ezer nappal a népszavazás után be kell ismernie vereségét és az 50. cikkely hosszú kiterjesztéséért folyamodni, ami mintegy 100 millió fontot felemésztő európai parlamenti képviselői választást von maga után.
E lépést beláthatatlan hosszúságú EU-tagsággal járó újabb meghosszabbítási kérések és elvárások követhetik, csúfot űzve az elmúlt negyvenöt év legjelentősebb brit alkotmányos gyakorlatából. Ha May dealjét visszautasítja a Ház, Jeremy Corbyn, a Munkáspárt vezetője újabb bizalmatlansági indítványt nyújt be a kormánnyal szemben, amit állítólag hat és húsz közötti konzervatív politikus is kész támogatni. Tartja magát az a találgatás is, mely szerint a kormányfő értékes szavazatokhoz jutna azzal az ígérettel, hogy a megállapodás szentesítése után, várhatóan júniusban önként lemond tisztségéről.
