A Zsolnay Zrt. einstandjának fontos pere fejeződött be szerdán. Emlékezetes, hogy 2016-ban egy kormányhoz közel álló befektetői kör meg akarta szerezni a pécsi porcelángyárat. Ennek érdekében egy trükkös adósságfelvásárlási és -követelési manőverrel felszámolásba akarták sodorni a zrt.-t, eközben pedig Pécs önkormányzata létrehozott egy „ellen-kerámia” céget, a Ledina Kft.-t, ahová átcsalták a Zsolnay dolgozóinak 80 százalékát, 112 embert. A munkások kilépése miatt leállni kényszerülő gyár ellen átfogó adóvizsgálat is indult. A Zsolnay tulajdonosa a szír származású, svájci állampolgárságú Bachar Najari nem adta fel: a 400 milliós adósságot saját pénzéből kifizette, s a gyárat új emberekkel újraindította. Az adóvizsgálat nem talált szabálytalanságot, és a Zsolnay ma is működik. A Ledina viszont – amit a város gyorsan eladott – nem talált magának megélhetést, százmilliós nagyságrendű adósságot halmozott fel, dolgozóit folyamatosan leépítette, a kft. többször tulajdonost váltott, majd 2018-ban elindult a cég végelszámolása.
A Zsolnay pert indított volt dolgozói ellen, mivel az alkalmazottak azonnali kilépése kárt okozott a zrt.-nek. A manufaktúra a pert első- másodfokon is megnyerte, a bíróság ugyanis nem találta megalapozottnak a dolgozók rendkívüli felmondásának indokát. A 23 milliós kártérítésre kötelezett vesztesek a Kúriához fordultak, ahol szerdán megszületett a jogerős ítélet. Az újabb verdikt 111 dolgozó estében helyben hagyta a korábbi ítéletet, így ők egyenként 150-250 ezer forintot kell fizessenek volt cégüknek. Egy dolgozó esetében viszont visszaküldték az eljárást első fokra, mert az illetőtől a Zsolnay egyhavi fizetésnél több kártérítést kért, s annak indokolt nagyságát pontosan bizonyítani kell. Minderről a Zsolnay ügyvédje, Bodnár Imre tájékoztatta lapunkat.
A fideszes irányítású város vezetői számára most vált igazán kínossá a Zsolnay története. Amikor ugyanis a városvezetés – az önkormányzat illetékes jogászának közvetítésével – rávette a dolgozókat a távozásra, azt ígérték a kollektívan kilépő alkalmazottaknak, hogy amennyiben kár éri őket, nem hagyják őket cserben. Ám a szóbeli ígéretet az önkormányzatnak nincs joga teljesíteni, hisz, ha kifizetnék a dolgozók helyett a kártérítést, akkor az ilyen tartalmú átutalást aláíró politikus vagy hivatalnok hűtlen kezelést követne el. A kilépőket „felbújtók” legfeljebb a saját pénzükből kárpótolhatnák a kártérítésre kötelezett ex-zsolnaysokat. A kártérítésre ítélt dolgozók túlnyomó többsége nincs könnyű helyzetben, beszéltünk több, olyan volt zsolnayssal, akinek szinte semmi vagyona nincs, és 50-150 ezer forintos havi jövedelméből nem tudja kifizetni a rá kirótt tartozást.
Amúgy a porcelángyár kisajátítási kísérlete már eddig is sokba került a városnak. Tudni kell, hogy amikor még a Zsolnay a városé volt, akkor a cég hiteleihez az önkormányzat négy ingatlanja biztosított fedezetet. Amint Bachar Najari kifizette a cég tartozását, a ma már legalább 400 milliót érő ingatlancsomag a svájci vállalkozóé lett. Sokak szerint még ennél is nagyobb veszteség azonban, hogy a városvezetés által támogatott einstand rossz hírét kelti Pécsnek a befektetők körében, a külföldi tőke ezért is kerüli a nehéz gazdasági helyzetben lévő baranyai megyeszékhelyet.
