A szerző úgy véli, a német uniópártok azért nem váltak meg eddig Orbán Viktortól, mert azt vallják, amit egyszer Lyndon B. Johnson korábbi amerikai elnök mondott valakire, akit annak ellenére nem engedett kizárni a pártjából, hogy nyíltan szembefordult vele:
A CDU és CSU ugyanannak az Európai Néppártnak a tagja, mint a Fidesz, képviselőik egy frakciót alkotnak a magyar kormánypárttal. Ezért bármit megtehetett Orbán a múltban, a CDU és a CSU sosem fordult szembe vele. Inkább bent tartják a "sátorban", így kisebb bajt tud okozni. A szerző szerint most azonban válaszút elé érkezett a CDU és a CSU, Orbán Viktor antiszemita kijelentéseivel olyan határt lépett át, ami mellett nem lehet úgy elmenni, mint a korábbi tettei mellett. (A cikk végén van olyan hozzászóló, aki azt írta, addig nem szavaz a CDU/CSU-ra, amíg az uniópártok egy frakcióban vannak a Fidesszel.)
A cikkíró úgy véli, a magyar miniszterelnök taktikázik, arra hivatkozik, hogy komoly összegekkel támogatja a kormány a zsidó szervezeteket, állami forrásból jut a zsinagógáknak is, melyeket Berlinnel ellentétben nem kell a nap 24 órájában rendőröknek védeni. Nyilatkozataiban azonban rendszeresen támadja a zsidókat, igaz, sosem nyíltan, hanem mindig a sorok között elrejtve, mégis elég egyértelműen. Orbán azt mondja a honfitársainak, hogy az EU menekültekkel akarja elárasztani az országot, mindezt a háttérből Soros György finanszírozza. A szerző Sorosról azt írja, hogy egy milliárdos magyar zsidó, aki külföldről támogat olyan szervezeteket, melyek demokratikus célokért, a szabadságért küzdenek, és köztük vannak olyanok is, melyek menekülteknek segítenek. Arra is emlékeztet a cikk, hogy Orbán Viktor ifjú ellenzéki politikusként szintén Soros anyagi támogatásával végezte el tanulmányait. Jelenleg Soros a magyar kormány egyik főellensége, óriásplakátokon indokolatlanul nagy orral ábrázolják, az elmúlt hetekben már együtt Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnökkel.
Orbán a legutóbbi beszédében megint elmondta, amikor megszólította a nemzetet, hogy Soros szervez támadást a magyarság ellen. Az európai baloldal a spekuláns vezetésével a világ polgárai fölött akar uralkodni, ezért robbantotta ki a migrációs válságot, amellyel sírásója lett a keresztényi életformának. Magyarországnak védekezni kell ez ellen, és nyílt harcot hirdetni, amióta Soros a bevándorlást támogató seregek élére állította Frank Timmermanst, Juncker helyettesét. A magyar miniszterelnök nem ejti ki a száján a „zsidó” szót, de használ olyan kifejezéseket – például pénzügyi spekuláns -, amit a zsidókra mondanak az antiszemiták.
Orbán Viktor nem antiszemita, hanem egy cinikus hatalmi politikus, aki nem válogat az eszközökben. De nem minden eszköznek ugyanakkora a súlya: a Brüsszel ellen hideg fejjel megtervezett támadásai – miközben Magyarországnak óriási szüksége van az uniós forrásokra – a mindennapi bigottságához tartoznak. A Soros elleni megnyilvánulások azonban messze túlmutatnak ezen. A magyar kormányfő államilag finanszírozott antiszemita kampányt folytat, egy olyan időszakban, amikor egyre több európai országban jelenik meg nyíltan az antiszemitizmus.
A CDU és a CSU mégis a Néppártban akarja tartani Orbánt, annak ellenére is, hogy vezetőik, Annegret Kramp-Karrenbauer és Markus Söder már elhatárolódtak tőle, azzal az indokkal, hogy „Magyarország rossz irányba tart”. Ez a figyelmeztetésük azonban semmilyen következménnyel nem járt, az antiszemitizmust egyik pártvezető sem említette. Az Európai Unió azért nem akarja Orbánt kizárni, mert ezzel megszakadna a közvetlen kapcsolat Közép- és Kelet Európával.
Ezzel a hozzáállással a CDU és a CSU erősíti Magyarországot és tovább növeli azt a szakadékot, amit át szeretne hidalni. Orbán egy tízmillió lakosú országot képvisel, de nem képviseli sem Közép-, sem Kelet Európát. Még az összes magyart sem. Viszont minden nyilatkozatával megerősíti azoknak a nyugat-európaiaknak a véleményét, akik azt gondolják, Európa keleti része „más”: autoriter, idegengyűlölő és antiszemita.
