A bányavállalat, a Vale SA alkalmazottai azt elmondták, az irodákat és az ebédlőt a szivárgás ellenére sem helyezték át a veszélyeztetett területről. Így történhetett, hogy 600 ember tartózkodott bennük, amikor a katasztrófa történt január 25-én. 194 ember még mindig eltűntként tartanak nyilván.
A cég már a gátszakadás után azt állította, az építményt rendszeresen ellenőrzik, három nappal korábban kapott a német TÜV SÜD vizsgálócégtől „stabil állapot” minősítést. A rendőrség azonban a vállalat három alkalmazottját és két TÜV SÜD-mérnököt őrizetbe vett, de aztán a legfelső bíróság elrendelte szabadon bocsátásukat.
Egy Vale dolgozó most azt közölte a Guardiannal, a szivárgás annyira aggasztotta a bátyját – aki most az eltűntek között van –, hogy azt tervezte, otthagyja a munkahelyét. Egy másik munkás szerint, apját, aki meghalt a balesetben, és aki egész életében bányákban és gátakon dolgozott, tavaly júliusban egyik este 10-kor hívták, hogy a szivárgás eltömítésén dolgozzon. A munkát másnap délután fejezték be, azután a gátat biztonságosnak nyilvánították, de apja figyelmeztette, ne menjen a közelébe.
Tavaly Minas Gerais állam egyik képviselője olyan törvényjavaslatot nyújtott be, miszerint az ilyen módon készült gátak 90 százalékát meg kellene szüntetni, a többi működését pedig sokkal szigorúbban szabályozni, de a törvény megszavazását az erős bányalobbi megakadályozta. Szeptemberben a TÜV SÜD biztonságosnak nyilvánította a gátat, de vízelvezetési problémákat jelzett, és azt javasolta, helyezzenek el víznyomásmérőket rajta. Ez azonban csak négy hónappal később, a baleset napján történt meg.
