Csak az az egyetlen kérdés, hogy miért nem zárták be az ellátásra alkalmatlan és törvénytelenül működő osztályt kórházat? - teszi fel a kérdést Kunetz Zsombor Facebook-oldalán annak kapcsán, hogy egy a Honvédkórház sürgősségi osztály állopatairól szóló belső orvosi segélykérést. Az orvos- egészségpolitikus a posztján teljes terjedelmében közli azt a levelet, amelyben egy orvos a feletteseitől és egyben munkatársaitól is állásfoglalást vár, hogy mi a teendő, amikor a lehetetlen körülmények már veszélyeztetik a beteget. A Népszava úgy tudja, noha a levél még november elején született, választ eddig nem kapott senkitől a feladója.
A levélben leírtak szerint:
• az osztályon egyre vállalhatatlanabbak a munkakörülmények
• a kellő számú orvos, szakdolgozó hiánya miatt a bennfekvők későn kapnak terápiát, vagy a vizsgálat későn történik meg a betegek pedig a fektetőbe ragadnak
„Ez nyilvánvaló betegveszélyeztetés, és ha bármelyik ilyen betegellátásból bírósági ügy lesz, akkor biztosan fel fog merülni kérdésként, hogy ha ennyire nem volt ellátó kapacitás, akkor miért nem történt meg a készenlétes behívása, vagy az osztály lemondása.” - írja az orvos.
Noha hivatalos kommunikáció szerint „kaptunk új felszerelést”, a fektetőben a kis kórteremben nincsenek monitorok, és a III/3-as vizsgáló betegellátásra alkalmatlan, semmilyen szükséges felszerelés nincs benne, senki nem tölti fel a kifogyott készletet. Így a hosszú hétvége valamelyik napján nem volt benne EKG, vérnyomásmérő mandzsetta, infúzió, Heparin, branül ragasztó, lázmérő, és még pár dolog, ami most nem jut hirtelen eszembe. Csak pont az i-re, hogy a vérnyomásmérő és a pulzoximéter egyszerre nem használható. Ennek ellenére úgy csinálunk, mintha használható lenne, és rendszerint be van osztva oda valaki…” Hozzáteszi: egy egyszerű kézi vérnyomásmérő az osztályon jelentősen megkönnyítené a fekvő betegek vérnyomás kontrollját – nem kéne mindenkit ki-be tologatni a vizsgálóból paraméter kontroll céljából.
A levélíró azt is tudakolta, hogy „Hol van az a pont, amikor ki lehet mondani, hogy válsághelyzet van az osztályon, az ellátandó betegekre egyértelműen kevés az ellátókapacitás (és a felszerelés)?”
Végül azzal zárja az orvos a levelét: „Szóval kérdem én: hol a határ? Meddig felelünk mi a betegeinkért, és mikortól tehető felelőssé a kórházvezetés, akinek számos alkalommal jeleztük a működésképtelenségünket, de mégis lényegileg változatlan (vagy romló) feltételek mellett működésre kényszerít? Ha egy sebész szakorvos nekiáll operálni műtősnő helyett egy fogászati asszisztenssel, anesztes helyett egy frissen végzett aneszt-intenzívesnek készülő orvossal, műtőssegéd helyett egy betegszállítóval és második szakorvos helyett egy hatodéves orvostanhallgatóval, akkor a beteg halála esetén ki lesz a felelős a történtekért? Mert ha azt gondoljuk, hogy a sebész is felelősségre vonható, akkor jelenleg mindannyian nagy bajban vagyunk!!! "
