Mindössze tíz hét maradt március 29-ig, amíg a briteknek ki kellene lépniük az Európai Unióból. De ma semmivel sem tudunk többet arról, milyen körülmények között valósul meg a Brexit, és milyen hatásai lesznek akár Londonra, akár az EU-ra, mint mondjuk két évvel ezelőtt. A helyzet kaotikus: ezt jelzi az is, hogy Theresa May keddi, történelmi veresége után, amikor a parlament hatalmas többséggel utasította el a „megállapodását”, szerda este már győztes hadvezérként állhatott újságírók elé, mert megnyerte a bizalmatlansági indítványt.
Ez az ambivalencia a mai brit belpolitikát is híven jellemzi. Abban ugyanis széleskörű egyetértés volt a politikai erők között, hogy a May által a parlament elé tárt megállapodást, amely a kilépés részleteit szabályozza, el kell utasítani, de arról már teljesen eltérnek az álláspontok, ki miként képzeli el a jövőt. A Skót Nemzeti Párt a második referendumot se zárná ki, a toryk maguk se tudják, mit akarnak, és ugyanez mondható el az ellenzék vezetőjéről, Jeremy Corbynról is. A Munkáspárt első embere ugyan bizalmatlansági indítványt nyújtott be a miniszterelnök ellen, de számíthatott rá, hogy ebben a helyzetben senki sem kívánja kitépni May kezéből a kormányrudat. A képviselők úgy vannak vele: vigye csak el ő a Brexit balhét.
Maynek a jövő hét elejéig van ideje arra, hogy előálljon egy B tervvel. Ám joggal merül fel a kérdés: hogyan sikerülhet néhány nap alatt kidolgozni egy kompromisszumos megoldást? Sok víz lefolyt a Temzén azóta, hogy a miniszterelnök kijelentette, a Brexit Brexitet jelent. Kiderült ugyanis, hogy a kilépés egy sor olyan következménnyel jár, ami egyszerűen megoldhatatlan. Ilyen például az északír-ír határ kérdése.
Az már a kormányfő szerda este óta tartó konzultációi során is kitűnt, hogy most – ha lehet – még nehezebb lesz kompromisszumot találnia, mert az egyes politikusok és pártok még radikálisabban követelik álláspontjuk gyakorlatba való átültetését, és minden eddiginél nagyobb árat szabnak a támogatásukért cserébe. A toryk szélsőségesei például még hangosabban mondogatják: inkább ne legyen semmiféle megállapodás. May azonban a népszavazás óta eltelt időben szert tett akkora tapasztalatra, hogy tudja: a „no deal” a lehető legrosszabb megoldás. Ezért várhatóan egy olyan kompromisszumot szorgalmaz majd, amelynek révén az Egyesült Királyság továbbra is ezer szállal kötődne az Unióhoz.
A miniszterelnök számára ugyanis egyetlen megoldás maradt. Meg kell kerülni a keményvonalasokat, méghozzá úgy, hogy megszerzi a soft Brexitet vagy akár második referendumot követelő pártok támogatását. Nem véletlen, hogy a bizalmatlansági indítvány leszavazása után rögtön a Skót Nemzeti Párt és a walesi Plaid Cymru vezetőivel találkozott, és várhatóan mihamarabb egyezségre próbál jutni a Liberális Demokratákkal. A Munkáspárttal azonban aligha találja meg a közös nevezőt, mert Jeremy Corbyn elutasította az egyeztetésen való részvételt.
Egy biztos: szinte csodával érne fel, ha március végén a britek tényleg elhagynák az EU-t.