A galíciai Coruna Egyetemi Kórház szakemberei 13 ezer olyan emberrel tesztelték a feltételezésüket, akiknél korábban már koszorúér-betegséget diagnosztizáltak. Az önkéntesnek futópadon kellett sétálniuk és futniuk, miközben a gép intenzitását fokozatosan emelték mindaddig, amíg ki nem fulladtak. A kutatók közben figyelték a résztvevők szívműködését, az ultrahangos vizsgálat a szerv méretéről, alakjáról, de a kamrák és a billentyűk mozgását is megmutatta. A terheléses vizsgálat során kifejtett energiát az úgynevezett metabolikus ekvivalencia (MET) alapján mérték. Egy MET azt az energiakifejtést vagy oxigénfelhasználást jelenti, amely nyugalmi helyzetben szükséges. Az állás vagy a lassú séta három MET-et igényel, a tempós gyaloglás már három-ötöt, míg az olyan megerőltető tevékenységek, mint a futás vagy a labdarúgás, hatnál is többet – írta a HáziPatika.
A kutatók abban az esetben tekintették jónak a szervezet funkcionális kapacitását, ha a résztvevők a teszt során képesek voltak elérni a tíz MET-et. A kutatók arra következtettek, a résztvevők minél jobban teljesítettek a teszten, annál kisebb valószínűséggel haltak meg a nyomon követés évei alatt.
Tesztelhetjük magunkat
A kutatást vezető dr. Jesús Peteiro szerint nem kell feltétlenül szívultrahanggal monitorozni magunkat edzés közben, ha szeretnénk kideríteni, hogy a veszélyeztetett csoportba tartozunk-e.
