Megdöbbentek, bár nem beszélnek róla. Inkább támadnak. Ez már régóta szokásuk, megtanulták, ez a legjobb védekezés. És végre van igazi, látható ellenség, ami a vezérnek különösen fontos.
Azon döbbentek meg, hogy az emberek – üljenek bár a parlament ellenzéki padsoraiban, vagy legyenek az utcákon – nem értékelik megannyi jótéteményüket. Pedig ők mindent megtettek azért, hogy egységbe forrasszák a nemzetet. Mindent a kezükbe vettek, mindent a maguk képére formáltak, megteremtették az igazi magyar demokráciát, olyant, ami sehol másutt nincs. Ám a héten kiderült, vannak még, akik nem hajlandók mindezt elfogadni, és nyíltan vállalják is véleményüket. Nincsenek sokan, de ezúttal erőteljesen léptek fel.
Ez tűrhetetlen. Először is az, hogy a parlamentben nem megfélemlített és csakis a gombnyomogatással foglalkozó képviselők ülnek. De ők majd megkapják méltó büntetésüket. Másodszor meg az, hogy némelyek az utcára viszik indulataikat, és még a rendfenntartókkal is szembeszállnak. Majd elmegy a kedvük tőle, ha sokakat „kiemelnek” a tömegből, vagy előállítanak.
Jó, ha tudjuk, "anarchiába hajló, eszetlen, irracionális rendbontás” történt az Országgyűlésben és persze a belvárosban is. A házelnöknek - aki korábban már puccsot is emlegetett – ez a véleménye a maga szempontjából érthető. Hiszen a törvényhozás valóban nem tudott az eddig megszokott mederben működni. A normális – szerinte – az lenne, ha minden frakció (és nem csak a kormánypártiak) rendben jóváhagynák, amit a hatalom óhajt, különben meg csendben maradnának.
A „fiúk” - már akik megmaradtak közülük, és évek óta vezetik az országot – a régi, átkos időkben szocializálódtak. A jelek szerint akkor jól megtanulták – és mai fegyvertársaiknak is megtanították -, hogyan lehet és kell letörni bármilyen ellenállást. Hiszen az nem lehet, hogy bárki megkérdőjelezze a jóságos hatalom akaratát és tetteit, pláne fel is lépjen ellene.
A döbbenet magyarázkodást szült. De túl ezen, csak megerősítette őket, hogy folytassák, amit eddig csináltak.
Amíg tudják.