Abszurd humor, kifigurázott tárgyak és emberek – ez jellemezte az 1986-ban alapított L’art pour L’art Társulat performanszát szombat este, amelynek a Budapest Bábszínház adott otthont. Szó szerint vett poénok és rögtönzött jelenetek színesítették a produkciót, mely a „Mintha elvágták vol” címet viselte. Jelenetek a múltból és a jövőből – állították a műsor szereplői, és valóban e kettő keverékét láthattuk.
Dolák-Saly Róbert megtornáztatta a közönséget, illetve megtanította nekik a közönségkódexet. Elmagyarázta, hogyan kell ülni, tapsolni – és legfőképpen nevetni. Külön meglepetés volt, hogy a magyar irodalomból is láthattunk jeleneteket: Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényét mesélte el röviden Dolák-Saly, természetesen a társulathoz hűen, Laár András pedig saját abszurd költeményeit szavalta el. Megjelent a Besenyő család négy tagja is, a közönség taps- és füttyviharral fogadta őket.
A família története egyébként egy autóban született meg valahol a Bakony környékén. Szászi Móni és Dolák-Saly rokonlátogatásra utaztak éppen, amikor Móni megjegyezte, olyan erősek ezek a figurák (Boborján, András parasztfigurája és az öreg), szerinte az volna az igazi, ha ezek egy agymenéses családot alkotnának. Móninak köszönhető ezen kívül a jelenetek szövegkönyvei, de a színházi estek és televíziós műsorok koncepciói is az ő tollából származnak. A társulatnak sosincs két egyforma előadása, ugyanis improvizációkkal színesítik azokat, így „ugyanazt” az előadást akár százszor is bátran megnézhetjük.
