Meg kell-e újítani egy műsort, amely bevált, megszokták és meg is szerették a nézők? A legújabb tapasztalatok alapján hajlunk arra, hogy a válasz: nem.
Az RTL Klub 2010 óta látható és immár nyolcadik sorozatát nyűvő tehetségkutatójáról, az X-Faktorról van szó. A korábbi években már történtek apróbb változtatások, de ezek lényegében nem érintették az alapokat.
Az élő adásba bejutott 12 - egyszer 13 - versenyző, a négy mentor felkészítette őket, aztán minden héten kiesett közülük egy-kettő, a bírálói vélemények és a közönségtől érkező szavazatok összefésülésével. Eddig. Az idén azonban szinte teljesen új rendszert vezettek be, ami részint nehezen követhető, részint igazságtalan is. Emiatt szakítunk eddigi hagyományainkkal és nem várjuk meg a sorozat lezárását, hanem már a második élő show után foglalkozunk vele.
Mielőtt azonban rátérnénk arra, miért is vannak kétségeink az újdonságok életképességével kapcsolatban, érdemes felidézni az előző évadokat. Hiszen az X-Faktor bizonyosan gazdagította a magyar könnyűzenei életet és az előadóművészeteket. Az első sorozat győztese, Vastag Csaba például nemcsak kedvelt énekessé vált, színdarabokban, musicalekben is bizonyította tehetségét. A második sorozat első helyezettje, Kocsis Tibor szintén megmutatta már, hogy mennyire sokoldalú művész. Az X-Faktor harmadik nyertese, Oláh Gergő olyan őstehetség, hogy nagy kár lett volna, ha elvész. A következő évadokban viszont az is világossá vált, hogy azért annyi nagy tehetség nem hever parlagon ebben a kis országban. Nyilván nem véletlen, hogy a negyedik és ötödik sorozat győztesei - Danics Dóra és Tóth Andi - inkább tévés filmsorozatok szereplőjeként tűntek fel később, s a bulvárlapok celeb-híreinek kedvelt alakjai lettek. Jellemző, hogy míg a korábbi műsorok helyezettjei - például Muri Enikő vagy Takács Nikolas - is karriert csináltak, a későbbi sorozatokból már nem említhetünk ismertté és kedveltté vált énekeseket.
Eközben a mentor-csapat összetétele sem előnyére változott. Alföldi Róbert vagy Geszti Péter olyan segítséget tudott adni a versenyzőknek, hogy az nem csak a sorozatra, hanem egy egész életre szólt. De Keresztes Ildikó, Tóth Gabi, Nagy Feró és Malek Miklós is olyan nevek a szakmában, hogy a kezdő énekesek valóban sokat tanulhattak tőlük. A mostani csapatban viszont csak ketten vannak, akik abszolút hitelesek. Talán az sem véletlen, hogy mindketten korábbi tehetségkutatókban - a TV2 Megasztárjában - tűntek fel, és azóta többszörösen bizonyították tehetségüket. Gáspár Lacira igazán érdemes figyelniük az ifjú jelentkezőknek, mert szinte mindent tud, amit érdemes, ráadásul át is tudja adni. Radics Gigi pedig fiatal kora ellenére nagyszerű mester, hiszen ő is őstehetség. Aligha mondható el ennyi jó a másik két mentorról. Márta Alex - vagyis ByeAlex - egyszer megnyerte A Dal című versenyt, de ennél sokkal többet még nem tett le az asztalra és értékelései inkább okoskodásnak hatnak. A szintén a Megasztárban feltűnt Puskás Péter - jelenleg a Való Világ 9. sorozatának műsorvezetője - pedig komolytalan és hiteltelen, megjegyzései gyakran kekeckedésnek hatnak.
Talán a műsor készítői is érezték, hogy ezt a mentorcsapatot és vele a műsort valahogy meg kell támogatni. Csakhogy igyekezetük - egyelőre - visszafelé sült el. Arról persze nem ők tehetnek, hogy idén a jelentkezők közül a lányok sokkal jobbak voltak, mint a többiek. Tehát már a - felvételről sugárzott - előzetes műsorokból kiderült, hogy a válogatás sem volt egyszerű. Miközben a 25 év felettiek kategóriájában nehezen lehetett három egyértelműen tehetséges versenyzőt találni, a "Mentorok házába" jutott hat lány akár mind bejuthatott volna az élő show-ba. Ez volt az első igazságtalanság.
Aztán jött a második. Az idén az első élő adásban frenetikus újításként négy - majd a következőben három - széket helyeztek el. Ha a mentorok megszavazták, hogy valaki leülhet az egyikre, akkor az már majdnem továbbjutott. Azért csak majdnem, mert ha megtelt a négy szék, a közönség szavazott, hogy az ott ülők közül kinek a helyére kerülhet az újabb jelölt. Ám ez azt jelentette, hogy aki a műsor vége felé került sorra - és leülhetett -, az biztos továbbjutó lett. Még akkor is, ha nála jobbat szorított ki. Abszolút igazságtalan rendszer. Állítólag mostantól meg is szűnik, visszaáll a régi formula, amikor a mentorok és a közönség együttes szavazatai alapján mehet valaki tovább.
Az idén mindössze öt élő adás nyomán válik ismertté a győztes. Az első műsorból már hárman kiestek - és azért nem négyen, mert egy bejutott versenyző még a kezdés előtt feladta -, a másodikból pedig ketten. A 12 döntősből most csak hat áll és szombat estére feltehetően négy marad. Igaz, ezúttal már mindegyikük két-két számot ad elő. Kérdéses, hogy ez a futószalag-rendszer nem jelent-e túl nagy megpróbáltatást nekik. De persze tudjuk, a versenyzők nem számítanak, meg a nézők sem. Utóbbira jellemző, hogy legutóbb még semmi sem történt, egy dal sem hangzott el, de már beiktattak egy hosszú reklám-szünetet. Hiszen a jelek szerint minden műsor - így az X-Faktor is - ezért van: minél többet lehessen hirdetni, minél drágábban elsózva az adásidőt.
Ez esetben az is felmerülhet, érdemes-e komolyan foglalkozni ezekkel a műsorokkal. Mi még próbálkozunk, bár meglehet, csak röhögnek rajtunk.
