A versenyképesség javítása nem alapulhat azon, hogy rontják a dolgozók munkakörülményeit, és megnyirbálják alapvető jogaikat akkor, amikor megnövekedett túlóraidőt helyeznek kilátásba számukra – hangsúlyozza közleményében az IndustriALL Global Szakszervezeti Szövetség. A világ 140 országának 50 millió munkavállalóját tömörítő szervezet ezért határozatban ítélte el a magyar szakszervezetek által csak rabszolgatörvényként emlegetett fideszes javaslatot, amely évi 400 órára emelné az elrendelhető túlórák számát, a munkaidőkeretet pedig 3 évben határozná meg.
Mint a szövetség határozata – amelyet Székely Tamás a vegyipari dolgozók szakszervezetének elnöke ismertetett – fogalmaz: a szakszervezeti világ döbbenten figyeli a magyar munkavállalók helyzetének további rombolását, és szolidaritást vállal a magyar dolgozókkal a normális élet és munkakörülményekért folytatott harcukban. Az IndustriALL tiltakozik amiatt, hogy a FIDESZ-kormány engedelmességet vár el a munkavállalóktól, ami a 36 havi munkaidő keretet, és a 400 órára felemelt túlórát illeti. Mint írják: a szövetség szolidáris a magyar munkavállalókkal és a szakszervezetekkel, ennek következményeként ezt a szövetségi tiltakozást megküldi a versenyszférában, és a közszférában működő valamennyi szervezetnek.
Eközben a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) bejelentette: ügyvivő testülete csütörtökön a december 8.-i, a rabszolgatörvény ellen tiltakozó szakszervezeti demonstrációhoz való csatlakozásról döntött. A tüntetést a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) jelentette be kedden, és mint Kordás László, a MASZSZ elnöke elmondta: már számos ágazatból – többek között az autóipari cégek és azok beszállítóinál működő szakszervezetek, a pedagógusok, a köztisztviselők szakszervezetei – jelezték részvételüket, és több, a konföderáción kívüli szervezet is részt vesz majd a demonstráción.
A három nagy szakszervezeti tömörülés - MASZSZ, SZEF és a Munkástanácsok Országos Szövetsége - vezetői ugyan szerdán találkoztak a javaslatot jegyző Kósa Lajossal (Fidesz), valamint a Pénzügyminisztérium (PM) államtitkárával, Bodó Sándorral, és ott ígéretet is kaptak, hogy a túlórakeretek felemelését kollektív szerződéshez kötik majd, egyelőre azonban ilyen irányú módosító javaslatról nincs hír. (Igaz, hétfőn még tovább egyeztetnek, a kormány és a Fidesz ugyanis mindenképpen emelni szeretné a túlórakereteket, a szakszervezetek viszont tiltakoznak a 400 óra ellen: ebben nem közeledtek az álláspontok).
Márpedig a most a Parlament előtt fekvő Kósa-féle javaslat egy az egyben törölné a munka törvénykönyvéből azt a passzust, amely a jelenleg elrendelhető évi 250 óra túlórán kívüli túlóráztatást kollektív szerződéshez köti, és 300 órában maximalizálja. Kósa Lajos javaslata így nem jelent mást, minthogy kollektív szerződés nélkül, minden munkavállalóra nézve elrendelhetővé válna az évi 400 óra túlóra.
Kósa szerint szándékosan értették félre
Kósa első nyilatkozatai arra utaltak, mintha ezzel nem lett volna tisztában. A Magyar Időknek adott szombati interjújában azt mondta: javaslata csupán lehetőséget ad a többletmunkára. Ha a dolgozók nem kívánnak élni vele, senki nem kötelezi rá őket, csak ha a kollektív szerződésük ezt rögzíti. Ezzel érveltek a vállalkozásfejlesztési bizottságban hétfőn a javaslatot átengedő fideszes képviselők is. Miután azonban a Népszava is többször megírta, hogy a kollektív szerződésre vonatkozó passzust a javaslat teljes egészében törölné a Munka törvénykönyvéből, és erre a keddi találkozón a szakszervezetek is felhívták a figyelmet, most Kósa Lajos úgy tesz, mintha ez csupán egy véletlen, egy tévedés, "egy rossz utalás" lett volna.
Az ATV Egyenes beszéd című csütörtök esti műsorában úgy fogalmazott: nem kell sztrájkolni, nem kell tüntetni, mert az lesz a törvényben, hogy csak kollektív szerződésben lehet majd elrendelni a 250 óra feletti túlórázást. Mint mondta: most évi 300 órányi túlórát lehet elrendelni, ha a kollektív szerződésben ehhez a dolgozók hozzájárulnak. „Ezt emeljük 400 órára. Én azt mondtam, a szakszervezeteknek igazuk van, a beterjesztett szöveg ugyan egy utalás…, de rossz konstrukció, mert rossz helyre utalta a szöveget, ezt a szándékot tartalmazza. De igazuk van, vita meggyőzés, érvek ellenérvek, és azt mondtuk, hogy jó. A lényeg a következő: senkinél nem lehet 250 óránál több túlórát elrendelni, ha nem járul hozzá. Akkor ez rendben van”.
Kósa Lajos ezzel a helyenként kissé zavaros okfejtéssel feltehetőleg azt akarta mondani, hogy csupán egy rossz helyre utaló paragrafus miatt nem egyértelmű, hogy kollektív szerződéssel védenék a dolgozókat az önkényes túlóráztatástól. A valóságban azonban elég egyértelmű volt a szándék. A javaslat ugyanis a Munka törvénykönyvének 109. paragrafusában megfogalmazott „Teljes napi munkaidő esetén naptári évenként kétszázötven óra rendkívüli munkaidő rendelhető el” szövegben cseréli ki a "kétszázötven óra" szövegrészt "négyszáz óra" szövegre. A következő paragrafussal pedig törli a Munkatörvénykönyvének azon jelenlegi passzusát, amely így szól: „Kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb évi háromszáz óra rendkívüli munkaidő rendelhető el”.
Kósa Lajos arra a kérdésre, nem tartja-e rajtaütés-szerűnek a törvény beterjesztését, azt válaszolta: ő szívesen ült le a munkáltatókkal és a munkavállalókkal, de erre csak akkor kerülhetett sor, ha már a javaslat be van terjesztve. Azt is közölte: 2010 óta foglalkozik a munka világával képviselőként. Nem érzi úgy, hogy a kormány magára hagyta ezzel az üggyel, viszont a javaslata szövegét sokan szándékosan félreértelmezték.
A felvetés azonban nem alaptalan, némi zavar ugyanis látszik a kormányoldalon. Mint arról ugyanis beszámoltunk: a szerdai kormányinfón Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter kijelentette: a kormány csak olyan módosító indítványt tud támogatni, amely a jelenlegi keretek feletti munkavégzést kizárólag a munkavállaló beleegyezésével enged. A kollektív szerződésekre még csak utalást sem tett, ugyanakkor megkérdőjelezte, hogy a kollektív szerződéseket a dolgozók nevében megkötő szakszervezetek megfelelően képviselik-e a dolgozókat.
Nem egyértelmű, mi lesz a munkaidőkerettel
Gulyás Gergely a kormányinfón azt is közölte: semmilyen éven túli elszámolást nem támogatnak. A Kósa féle találkozón viszont - a szakszervezetek beszámolói szerint - Kósa és a PM ragaszkodott a munkaidőkeret 3 évre növeléséhez. Kósa Lajos ezzel kapcsolatban – szintén némileg zavaros okfejtéssel az ATV-n azt mondta: a három éves elszámolási keret a munkaidőre vonatkozik, „a bérelszámolásnál és a 48 óra szabálymegfelelésnél az európai unió irányelvét nem tudjuk figyelmen kívül hagyni”. A szakszervezetek ugyanis többször is felhívták a figyelmet arra, hogy Európai Unió vonatkozó irányelve nem nem engedi a 12 hónapon túli munkaidő-elszámolást, így a javaslat megszavazása álláspontjuk szerint kötelezettségszegési eljárást vonhat maga után.
Kósa Lajos fejtegetése szerint szó sincs a túlórapénzek késői kifizetéséről. "Mindenkivel egy éven belül el kell számolni, ez a három év ez inkább egy tervezési keret arra, ha valaki munkaidőkeretben dolgozik. Ezt egyértelműsíteni kell, nem arra gondoltam, hogy három év múlva fogják kifizetni a dolgozókat” – fogalmazott, megjegyezve: a szöveg félreértelmezése minden képzeletet felül múlt. Mint mondta: két fajta túlmunka van, az egyik a rendkívüli munkavégzés, amit ezután is hó végén ki kell fizetni. A másik, amikor az egyenlőtlen munkaidőkeretben dolgozóknak azt mondja a gyár: sok a munka, gyere be dolgozni, később szabadidőben visszaadom. „Van, aki úgy dolgozik, hogy 4 hétig heti 10 órát dolgozik, majd az ötödik héten nem kell bemenni. Hogy ezt ki kell-e a fizetni, az attól függ, rendkívüli munkavégzésről van-e szó, vagy előre tervezetten, munkaidőkeretben történik-e a foglalkoztatás.” – mondta.
A szakszervezetek egyébként éppen emiatt kifogásolják a három éves munkaidőkeretet, hiszen a javaslattal a dolgozók munkaidejét úgy igazítanák a termeléshez, hogy abból ők fizetségben rosszabbul jönnének ki. Most például állásidőt fizet a munkaadó a dolgozóknak, ha kicserél egy gyártósort és amiatt áll a munka, a kiesett idő pótlása pedig túlórának számít. A javaslat szerint viszont ez nem számít majd túlórának: ha kijön 3 éves távlatban a napi 8 óra munka, ezért nem kell majd túlóradíjat fizetni. Ilyen időtávban ráadásul rendkívül nehéz is lesz nyilvántartaniuk a dolgozóknak a ledolgozott óráik számát, ami az elszámolási viták megszaporodásához vezethet. Az sem világos, melyik év adó-jogszabályai vagy bérszínvonala alapján kell majd kifizetni a túlórákat a harmadik év végén.
Az Audi példája jól mutatja, mi következik
Jól érzékelteti a 3 éves időkeret bevezetésének negatív hatásait az Audi dolgozóinak helyzete, amelyet a napi.hu ismertetett részletesen. A Munkatörvénykönyve szerint jelenleg a 6 hónapos munkaidőkeret az irányadó, és a legtöbb helyen ezt is alkalmazzák, de kollektív szerződésben ezt egy évre lehet emelni. Az Audi Hungária Zrt. – az országban szinte egyedüliként – élt is ezzel a lehetőséggel. Amióta pedig ezt az 52 hetes – azaz egy éves - időtartamú elszámolási időszakot bevezették (ezt 2012 óta engedi a törvény, azóta működik így az Audinál), drasztikusan csökkent a túlóra-kifizetések összege – mondta el a portálnak Csalogány György, az Audi Hungária Független Szakszervezet (AHFSZ) alelnöke.
Az üzemben előfordulhat olyan eset - például a nyári leállás, vagy a megrendelésállomány-csökkenés miatt - amikor a dolgozónak több héten, vagy hónapon keresztül kevesebbet kellett dolgoznia, így mínuszórái keletkeznek, csúcsidőszakban viszont pluszórákkal számolhat. A pluszórákat ugyanakkor a munkáltatók jellemzően nem túlóraként fizetik ki.
Az elszámolási időszaknál az a fontos, hogy a munkáltató minden héten tart egy "leltározást", megnézi, hogy a heti 40 órához képest több, vagy kevesebb munkát végzett a munkavállaló. Az eltérés lehet plusz, vagy akár mínusz irányú: előfordulhat azért, mert valamilyen rendkívüli munkát végzett a dolgozó, de előfordulhat azért is, mert olyan műszakrendbe osztották be, amely nem érte el a 40 órát. Amennyiben a munkáltató elrendel egy túlórát, vagy akár egy lemondást egy adott héten, akkor onnantól kezdve neki 52 hét áll rendelkezésre arra, hogy ezt valamikor ledolgoztassa, vagy lepihentesse.
Az érdekképviseleti vezető szerint a rendszernek két abszolút előnye van: az egyik a rugalmasság, hiszen a pihenőnapokat és a túlmunka - időszakokat egy széles spektrumban lehet "előre-hátra mozgatni". A másik pedig, hogy nem kell a cégnek azonnal a hónap végén kifizetni a túlmunkát, (vagy a hétvégi munkáért garantált túlórapénzt), hanem elég, ha azt hónapok múlva lepihenteti, a mínuszórákat pedig később ledolgoztathatja. Ritkábban előfordul, hogy az elszámolási időszak lejártakor a megmaradt pluszórákat kifizetik, de jellemzően inkább pihenőidőként adják ki.
A dolgozó felmondása esetén a munkáltató ráadásul az időszámla aktuális plusz-mínusz egyenlegét a tekintetben vizsgálja, hogy ott adtak-e valami többlet-juttatást a dolgozónak, vagy sem. Ezzel az elszámolási időszakban maradt, le nem dolgozott mínusz órákat előlegnyújtásból eredő követelésként kell elszámolni - magyarán le is vonhatnak a kiugrott munkavállaló fizetéséből.
A problémák éppen a rendszer átláthatatlanságából fakadnak: időnként a felmondott dolgozók vélt vagy valós vesztesége több tízezer forint lehet, de akár a százezres nagyságrendet is elérheti - hívta fel a figyelmet Csalogány György. A szakszervezet álláspontja, hogy az elszámolási időszak munkaidő szervezés felelősségét "rátolja" a munkavállalókra, amiért a felmondás pillanatában elszámoltatja őket. Az Audi egyébként nem csak a törvény szerint beosztható maximális, egyéves elszámolási időszakot vezetett be, hanem a kollektív megállapodás alapján az elérhető legmagasabb: évente 300 órányi rendkívüli munkaidőt szabhatja ki dolgozóira.
Kósa Lajos és Szatmáry Kristóf múlt kedden benyújtott javaslata egyébként nem titkoltan a termelő cégeknek - a szakszervezetek szerint az utóbbi időben többmilliárdos nagyberuházásokat bejelentett multiknak - kíván kedvezni, hiszen azok hullámzó munkaintenzitását rugalmasan követő munkaidő-beosztásra kívánnak lehetőséget adni. Az indoklás szerint „a javaslat különösen a hosszú, akár 6-7 éves termékciklusokkal működő ágazatokban segítheti elő a kereslethez igazodó termelést, ahol a törvényben rögzített, legfeljebb 12 hónapos munkaidőkeret korlátai szűknek bizonyulnak.”
