Megvan az átgondolatlan, embertelenül végrehajtott minisztériumi kirúgások első áldozata. Szombaton kaptam az sms-t, hogy a középkorú férfi pár nappal a felmentő papír kézhezvétele után agyvérzést kapott, és két nappal később meghalt a kórházban.
Más üzeneteket is kaptam a hétvégén. Szinte országos nyomozás indult, hogy mit is akar tenni a kormány a megtartott emberekkel, mert az elbocsátásokhoz hasonlóan az utolsó pillanatig titkosan kezelték a róluk szóló majdnem kétszáz oldalas javaslatot is. A központi kormányzati portálon van egy fejezet a készülő rendeletekről, törvényjavaslatokról, így aztán bárki elmondhatja, mit gondol az arborétumok jegyzékéről, netán a „Dorogi mészkőbánya felső barlangja védettségének feloldásáról”. De azt nem tudhatja meg, mit írtak bele a „kormányzati igazgatásról” szóló törvénynek nevezett tervezetbe. Persze addig jó, míg nem tudja, hogy napi 12 órát dolgozhat nyolc órás bérért, hogy a főnöke százezreket vehet ki a zsebéből, ha nem elég lelkes az odaadása, s hogy a szabadsága a besorolása szerint változik, vagyis ha 58 évesen lefokozzák, a húsz napos alapszabadságával sakkozhat megint.
Mégis örülhetnek a főhivatalnokok! Annyira komolyan veszi őket az Orbán-kormány, hogy nem Kósa Lajos nyújtja be önálló képviselői indítványként az életüket átszabó törvényjavaslatot, hanem kész volt leülni még a szakszervezetekkel is. Igaz, hogy ők is csak a csütörtök délutáni meghívóval kapták meg a tervet, de péntek késő délutánig olvasgathatták, sőt amikor emiatt szomorkodtak, nagyvonalú gesztust tett a kancellária. Rendben van – mondták Gulyás Gergely emberei -, szedjétek össze a véleményeket, csak azt lássátok be, sürget az idő, be kell adnunk a tervünket Kövér Lacinak. (Arra tehát ne is gondoljatok, hogy ne lépjen hatályba januártól.) Csak gyűjtögessetek, írogassatok, kicsit még majd beszélgethetünk is róla, de – azt hiszem, ezt nem mondták ki hangosan - ugye, nem gondoljátok, hogy bármilyen komolyabb módosítást átengedünk ezek után?
Nem is fognak: kétharmaduk van.