Szakszervezeti körökben régóta érzékeny téma a nem szakszervezeti tagok és a szakszervezetek által elért bármely eredmény viszonya. Egy munkahelyen a munkáltató és a szakszervezet köt Kollektív Szerződést (KSZ) és bérmegállapodást. Ezek hatálya valamennyi munkavállalóra kiterjed, a nem szervezett és a szervezett munkavállalókra egyaránt. A szakszervezeti tag tagdíjával hozzájárul az érdekképviselet működéséhez, a nem tag pedig a partvonalról szurkol, vagy inkább bírál.
Egyesek melldöngetéssel hangoztatják kívülállásukat, ám az esetleges előnyök igénybevételét természetesnek tartják. Ez a magatartás hívta életre a szakszervezeteknél is a „potyautas” kifejezést. Az állami tulajdonú társaságoknál a szervettség meghaladja az 50 százalékot, itt KSZ biztosítja a rendezett munkaügyi kapcsolatokat, szabályozza a munkáltató és a munkavállaló viszonyrendszerét. Az állami tulajdonú társaságoknál (MÁV, Volán-cégcsoport, Posta, víziközmű ágazat) a 2017. és a 2018. évi 15 százalék körüli keresetfejlesztésben szerepük volt a szakszervezeteknek is. Abban, hogy a cafetéria-keretek ezeknél a cégeknél folyamatosan emelkedtek, ugyancsak kitapintható a szakszervezeti jelenlét. Egyre világosabbá válik, hogy a szakszervezeteken kívül nincs más szervezet, ahová a munkavállalók fordulhatnának.
A tag ezt a munkát, ha mással nem is, de a tagdíjával segíti, a „potyautas” pedig snassznak tekinti a szakszervezeti tagságot. Szocialista csökevény - mondják. Pedig a szakszervezetek már a 80-as évek második felében igyekeztek a korábbi idők hordalékát lemosni magukról.
Mit is lehetne tenni a „potyautasság” kérdésével? Az egyik megoldási javaslat szerint a cégeknél létre kellene hozni egy szociális alapot, amely a szakszervezetek munkáját lenne hivatott segíteni, és ebbe az alapba minden nem szervezett munkavállaló befizetne egy bizonyos összeget. És ha már valamennyit fizetnie kell, esetleg hajlandóságot mutat a tagságra is.
A kérdés egyre égetőbb, mivel a tagok számára mind irritálóbb a „potyautasság”. Erről a szakszervezeti konföderációknak és a munkaadói szövetségeknek mielőbb érdemi egyeztetést kellene folytatniuk. Ha komoly a szakszervezetek megerősítésének szándéka, akkor az oda vezető út egyik fontos állomása lehetne a „potyautas-probléma" megoldása. Persze, a szakszervezeteknek is van tennivalójuk ez ügyben: például a mainál is aktívabb és hitelesebb munkát kell folytatniuk.