Egy magára akár csak egy kicsit is adó ország kormánya számára nem közömbös, hogy gazdasági döntéseit a nemzetközi közvélemény hitelesnek fogadja-e el; még abban az esetben sem, ha intézkedései odahaza folyamatosan a bírálatok kereszttüzébe kerülnek.
Orbán Viktor kormányai nem véletlenül nem adták fel sohasem, hogy kritikusaikkal elhitessék: a 2010 óta követett unortodox gazdaságpolitika a magyarok millióinak támogatását élvezi. Habár eközben kevés sikert arattak azzal, hogy bebizonyítsák: a magyar jegybank a kormánytól független intézmény.
Az viszont tény, hogy az unortodoxia furcsaságából adódóan mifelénk különös módi járta. Nem a kormány próbálkozott azzal, hogy az MNB-t engedelmes szolgálólányává tegye, hanem éppen fordítva történt. 2018 nyara óta, amikor Matolcsy György elnök előállt a 180 pontos ötletgyűjteményével, mintha még erősödne is az MNB önállósága, de hogy valójában mi a programhirdetés célja, az ma még kideríthetetlen. A komolyan vehetőséghez pedig a jegybanknak a hitelességét kellene bizonyítania, aminek eddig semmi jelét nem látjuk.
A nemzeti bankok fő feladata - a mindenki által ismert pénzkibocsátás mellett - a pénzügyi stabilitás, esetünkben a forint értékállóságának megőrzése, vagyis küzdelem az infláció ellen. Hibát követnének el, ha a fogyasztói árindex alakulását nem kellő távolságtartással szemlélnék. A hazai jegybank mindenkori monetáris tanácsai azt a jól bevált gyakorlatot szokták követni, hogy öt-nyolc negyedévre tekintenek előre, és hasonlóképpen cselekszik az Európai Központi Bank is. Kijelölnek maguknak egy olyan inflációs küszöböt, amelyet ha távlatosan átlépne a rájuk bízott deviza, akkor - kisebb-nagyobb - kamatemeléssel reagálnak rá.
Nálunk ez az inflációs küszöb három, az euróövezetben két százalékos. A jegybankárok vigyázó szemüket mindenütt folyamatosan rajta tartják a fogyasztói árindex alakulásán. Nincs ez máshogy nálunk sem. Ezért elmondhatjuk, hogy az októberi 3,8 százalékos, évesített inflációs adat alaposan feladta a leckét Matolcsyéknak. Ha hitelesek akarnak lenni a korábban kitűzött határértékükhöz, a 3 százalékhoz, akkor rég elérkezett az idő, hogy a 0,9 százalékon befagyott alapkamatot megemeljék.
Matolcsyékat azonban nem hatja meg, hogy az üzemanyagárak a vártnál nagyobb mértékben kúsztak felfelé, emelkedtek az élelmiszerárak is, hogy a dohánytermékekről ne is beszéljünk. Bár már novemberben is meglenne a mód a kamat módosítására, a Szabadság téren csak egy hónappal későbbre ígérik, hogy megfontolják, mit is lépnek. Ne legyenek illúzióink, 2019 második feléig nem lesz módosítás.
A közgazdasági szakirodalom óv attól, hogy egy kis, nyitott gazdaság monetáris politikájának irányítói elveszítsék hitelességüket. Az MNB-nél azonban éppen ennek vagyunk tanúi. Szemük sem rebben annak hírére, hogy hat esztendeje nem gyengült ilyen mértékben a forint vásárlóértéke. Inkább felemelik az inflációs küszöböt 4 százalékra, s trükközni kezdenek, az üzemanyagok és néhány egyéb cikk áralakulását kivonnák a lépéskényszer hatálya alól. A hiteltelenek!