A kéthetes gyakorlatozáshoz, amelyen 50 ezer katona vesz részt, 10 ezer szárazföldi járművet, 250 harci repülőgépet, helikoptereket, valamint 65 hadihajót vesznek igénybe. A manőverek deklarált célja, hogy elrettentse a potenciális támadókat, és a csapatok ennek jegyében olyan hipotetikus helyzetre való reagálást gyakorolnak, amikor a 29 NATO-tagország közül egyet vagy többet támadás ér, és a többieknek segítséget kell nyújtaniuk.
Szavainak élét tompítandó, azt állította ugyanakkor, hogy a hadgyakorlat nem Moszkva ellen irányul. Oroszország, valamint Fehéroroszország is elfogadta a meghívást, és megfigyelőkkel képviselteti magát - jegyezte meg.
Az éppen fehéroroszországi látogatáson tartózkodó Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter ellenben úgy értékelte a hadgyakorlat tényét, hogy „a NATO katonai tevékenysége határaink közelében a legmagasabb szintet érte el a hidegháborús idők óta”. Sojgu szerint a „Trident Juncture” célja, hogy támadó jellegű katonai tevékenységet szimuláljanak. Az orosz miniszter arra is kitért, hogy azokra a lengyel tervekre, amelyek egy amerikai hadosztály elhelyezéséről szólnak, országa ellenintézkedéssel válaszol a megnövekedett fenyegetés kivédése érdekében.
A NATO brüsszeli főhadiszállásán azt emelték ki, hogy a „Trident Juncture” fő színtere nem közvetlenül az orosz határnál, hanem attól mintegy ezer kilométerre található, a légi műveleteket pedig Oroszországtól 500 kilométeres távolságban hajtják végre. Tény viszont, hogy néhány szövetséges ország ezzel párhuzamosan az orosz területekhez lényegesen közelebb is gyakorlatozik. Mától november 8-ig tart 11 NATO-állam, valamint Finnország és Svédország „Northern Coast” elnevezésű közös gyakorlata a Keleti-tengeren, a finn partok közelében, negyven hadihajó és négyezer katona részvételével.
A NATO-gyakorlaton az amerikaiak után a német katonák vesznek részt a legnagyobb létszámban, mintegy tízezer fővel. Németországnak ugyanis a jövő év elején át kell vennie a NATO gyorsan bevethető erőinek (az úgynevezett VJTF-nek) a vezetését, és ezen a hadgyakorlaton a németektől azt várják, hogy bizonyítsák felkészültségüket. A VJTF-et a 2014-ben kirobbant ukrajnai válság nyomán hívták életre, miután Oroszország elfoglalta és bekebelezte a Krím félszigetet, valamint támogatni kezdte a kelet-ukrajnai oroszpárti szeparatistákat.
NATO-értékelés szerint Oroszország azóta két újabb vonatkozásban is katonai kihívást intézett a nyugati katonai szövetség ellen. Az egyik a szíriai polgárháborúban való orosz szerepvállalás, a másik pedig a rövid- és közepes hatótávolságú rakétákat tiltó, 1987-es INF-szerződés előírásainak a megsértése a tilalmazott kategóriába eső, 500 és 5500 kilométer közötti hatótávolságú új rakétatípus, a 9M729 kódjelű rakéták kifejlesztése révén, ami miatt Washington jelezte a szerződésből való kilépési szándékát.
A bíráló moszkvai hangokra válaszul az atlanti szövetségnél emlékeztetnek arra, hogy Oroszország saját – valószínűleg egyébként túlzó – adatai szerint nem kevesebb, mint 300 ezer katona vett részt a legutóbbi, néhány hete véget ért Vosztok hadgyakorlaton, az orosz Távol-Keleten.
Stoltenberg a hadgyakorlat előtt arról is beszélt, hogy a nyugati szövetségesek ugyan szóvá teszik Oroszországnak a rakétaszerződés megsértését, de szerinte ebből nem következik, hogy válaszul az eddiginél több nukleáris robbanófejet halmoznának fel Európában. A NATO-főtitkár azt mondta, nem számít az 1980-as évek „eurorakéta-válságának” a megismétlődésére, amikor is az Egyesült Államok manőverező robotrepülőgépeket telepített Európában, hogy ellensúlyozza a nukleáris robbanófejekkel ellátott, SS-20-as típusú szovjet rakétákat. Stoltenberg derűlátása mindazonáltal nem oszlatta el az orosz elnök aggályait. Vlagyimir Putyin kijelentette: ha az Egyesült Államok az INF-szerződés felmondásával azt kívánja előkészíteni, hogy közepes hatótávolságú rakétákat telepít Európában, akkor Oroszország kénytelen lesz a célpontok közé sorolni azokat az országokat, amelyek területén ilyen rakétákat elhelyeznek.
