Egyvalami fontos: Széchenyi István annak idején sem kutatóintézetekről nem beszélt, sem arról, hogy az Akadémiának aktuálpolitizálnia kellene – mondja Palkovics László, az Innovációs és Technológiai Minisztérium vezetője a Magyar Narancsnak adott interjújában. Melyből kiderül, bár az MTA elvben megkapta a lehetőséget, hogy átvilágítsa a saját intézményhálózatát és javaslatot tegyen az esetleges átalakításra, a valóságban talmi az önállóság, hiszen a kutatásfinanszírozásról a jövőbeni Nemzeti Tudománypolitikai Tanács dönt majd, melynek tagjait és vezetőjét a kormányfő nevezi ki.
Az Akadémiának nem szabad politizálnia. A kormány politizál, mert egy ilyen szervezet, innen van a legitimációja – jelenti ki Palkovics, aki gondolatait és tetteit éppen Széchenyivel igazolná. Ami nem feltétlenül elegáns egy MTA-val szembeni attak során, s némiképpen torz logika alapján ráadásul olyasvalamire hivatkozik, amit az Akadémia alapításában elévülhetetlen érdemeket szerzett nagycenki gróf még a miniszter szerint sem mondott.
„A legcifrább szavaknak sincs hitele ott, hol tények bizonyítnak ellenkezőt” – írta viszont anno Széchenyi, sőt arról is értekezett, hogy „mindig van a politikai gyilkosban valami zavaros vágy, hogy még áldozata előtt is igazolja magát: akar valamit mondani a mentségére még akkor is, ha amit mond, se ő magát, se senki mást nem győzhet meg.” S abban is igaza lenne a grófnak, hogy „ostoba, jóllehet másképp tán jó ember, ha olyasba avatkozik vagy olyast bíznak rá, mihez teljességgel nem ért, igen könnyen igazságtalan, sőt rossz egyén lesz, ki nem érdemel egyebet, mint közmegvetést!”
S amíg ez utóbbi tétel manapság szinte mindennap igazolást nyer, addig nem is kérdés: „Magyarország beteg, súlyos beteg. Ilyest pedig nem gyógyíthatni nyavalya-eltitkolás által, sőt legkisebb palástolás is elég az illő gyógyszer-választást elhibáztatni. Súlyosb beteget egyedül szerencsés véletlen, vagy a baj gyökeres felfogására állított helyes orvosi szer gyógyíthat meg.”
Jelenleg a véletlen a valószínűbb.