Hogy az Európai Parlament múlt heti strasbourgi vitája és a magyar demokrácia helyzetét elítélő Sargentini-jelentés kétharmados elfogadása, mennyire nem a menekültkérdésről, hanem a jövő májusi európai hatalomátvétel tervéről szólt, bizonyítja Matteo Salvini olasz belügyminiszter pénteken, Bécsben elhangzott kijelentése: „Néhány hónap múlva Orbán Viktor miniszterelnökkel együtt kormányozzuk Európát”. Abban igaza van: hogy a magyar kormány ellen tervezett uniós szankciók „politikailag motiváltak”, ám, ez csak azt jelzi, az unió immunrendszere végre feléledt, s Jelezte: nem kér az illiberalizmusból, vagy abból a „kereszténydemokráciából”, amelybe a magyar kormányfő autoriter akaratát újabban csomagolja. (Ha ez a kereszténydemokrácia, akkor Merkel német kancelláré, mi? A kettő nem fér meg egymás mellett.)
Salvini társaságában az osztrák szabadságpárti alkancellár, Heinz-Christian Strache lelkes feledékenységgel tovább rágta a gumicsontot: Orbán Viktor „tiszteletet és köszönetet érdemel", mert 2015-ben megvédte az EU külső határait. Orbán azonban nem védett meg senkit senkitől . Az akkor a budapesti „humanitárius válság” Berlinbe küldött – a sajtó által kiszínezett – képeslapjával átverte nem csak a morális kényszerhelyzetben döntést hozó német, hanem osztrák szövetségesét is, hogy aztán ellenőrizetlenül zúdítsa a nyakukba a Magyarországon kontroll nélkül átrohant menekültek ezreit. Az olasz jobboldali-populista kormány európai szolidaritást, uniós menekültkvótát követel, amit a magyar kormány elutasít. Az osztrák Strache meg olyan Európát akar, amely megvédi magát. Kíváncsiak volnánk, mit mondanak (a „megbízhatatlan labanc” Kurz kancellárral) arra, amit pénteken Orbán – korábbi követelésével éles ellentétben –, a megerősített uniós külső határvédelem terveiről kijelentett: „Magyarországtól el akarják venni a határőrizet jogát, Brüsszelből zsoldosokat akarnak ideküldeni, akik be fogják engedni a migránsokat”, mert hamár „Magyarországot nem lehet rákényszeríteni a migránsok beengedésére, akkor el kell venni tőle (..) a kapukulcsot”.
Orbán „csak” a nem-létező „menekültpárti” (értsd: demokrata) EP-többség ellen háborúzik annak reményében, hogy jövő májusban a javára fordul az EP összetétele. Salvini nyíltan fogalmaz: „A jövő évi választáson megváltoztatjuk Európát, s elűzzük a szocialistákat az európai kormányokból”. Ez a lényeg. A hatalom, amelynek vágya kikandikál a menekültek köpönyegéből. Orbán 2010-ben azok akaratából vette át a kormányzást, akik szerint – okkal, oktalanul - az ellenzék impotens. Nyolc év eltelt. Kormányzásnak nincs nyoma, csak gyűlöletnek, félelemnek egy mind élhetetlenebb országban. A kormány – a nemzet nevében - hadban áll az Unióval, az ENSZ-szel. Washingtonnal csak azért nem, mert a CEU Soros-felhői mögül kibukkant az amerikai nagykövet Orbán-barátsága a washingtoni meghívó ígérvényével. Ideje, hogy eleget tegyünk A Korszaképítő felszólításának, és szakítsunk a politikailag korrekt beszéddel. Hogy kényelmetlenül kimondjuk: a miniszterelnök olyannyira foglya lett saját démonainak, hogy alkalmatlan a végrehajtó hatalom gyakorlására. Ismét „kitagadva” a nemzetből ezért kell kiállni a Sargentini-jelentés mellett. Magyar hazafiak csak egy demokratikus Európában lehetünk.