Az a múlt hét végi vasárnap, amikor ízelítőt kaptunk az őszi időjárásból, meghatározónak bizonyult. Az egymással versengő tévék ugyanis rögtön másnap elkezdték az őszi műsorrendet. Még az sem számított, hogy a héten - elviselhetőbb kivitelben - visszatért a nyár, a kereskedelmi adóknál sok minden megváltozott. Természetesen függetlenül a klimatikus viszonyoktól, viszont magyarázatot sem adva arra, hogy miért augusztus 27-én és miért nem szeptember 2-án indították az új programokat. Ez maradjon is a nézők mindenkori etetéséért felelős szakemberek titka, egyelőre amúgy sem a héten startolt műsorok szolgáltatnak témát: érdemes kicsit kivárni, mi lesz belőlük.
Ezúttal tehát egy olyan tévéssel és hetente jelentkező összeállításával foglalkozunk, aki és amely négy évszakra hitelesített. Nem is tartott egy pillanatig sem nyári szünetet, mi több, nem is látszott rajta az uborkaszezon, ami elég nagy szó egy aktuális magazinnál. Már csak ezért is megérdemel minden dicséretet az ATV-n vasárnap esténként jelentkező egyórás Heti Napló Sváby Andrással.
Nem titok, Svábyt régóta ismerem. Igaz, az utóbbi húsz évben ritkán találkoztunk, viszont újságírói pályájának kezdetén egy rövid ideig együtt is dolgoztunk. Azon nagyon tehetséges fiatalok közé tartozott, akik a Magyar Televízió rövid életű - második számú - hírműsorában, az Egyenlegnél megmutatták, övék lehet a jövő. Több kollégájához hasonlóan ő is külsős volt, fő munkahelyének a Magyar Rádió Krónikája számított, onnan küldték ki rövid időre Pekingbe tudósítónak. Egy év után azonban hazajött, tovább krónikázott és amíg lehetett, bedolgozott az Objektív című - két év után ugyancsak megszüntetett - háttérműsorba. Mindez azonban jó alapot adott neki. Egy életre megtanulta a riporteri szakmát, és azt, hogyan kell korszerű hír- és háttéranyagokat készíteni.
Ezért lehetett alapítója az 1997-ben induló két nagy kereskedelmi csatorna egyikének, a TV2-nek (amely akkor még egészen más volt, mint napjainkban). Legfontosabb "találmánya" a Napló, ami akkor valódi konkurenciája volt az MTV-n még látható, de egyre inkább ellaposodó A Hét című műsornak. Vezette a Jó estét Magyarország! című adást is, abban készített nagy feltűnést keltő - és kisebb botrányt kavaró - interjút Orbán Viktorral. 2000-ben régi barátjával, közvetlen rádiós és tévés munkatársával, Kereszty Gáborral saját műsorkészítő céget alapított. 2007-ben aztán időlegesen véget ért újabb tévés karrierje, kilépett a TV2-től és majdnem tíz évnek kellett eltelnie, hogy ismét műsora legyen. Közben néha nem tudott ellenállni a celebség kihívásainak, olykor főzött, el is vált, de sokkal többet nem lehetett tudni róla.
Tavaly március óta azonban minden vasárnap látható az ATV-n az egykori TV2-es Napló átformált, megújított változatában, amelynek létrehozásában - producerként - nagy szerepe volt Hajdu Péternek. Viszonylag kis csapattal, de nagyon profin és koncepciózusan készül az adás. Vastagon foglalkoznak politikával, de nem csak azzal. Közérdekű témákat igyekeznek feldolgozni, de közben nem szűkölködnek érdekességekben, ritkaságokban sem. Céljuk - amit el is érnek -, hogy a képernyő elé szegezzék a nézőket.
A legutóbbi adásban először annak jártak utána, miért "fogyóeszköz" Magyarországon a pártelnök. Hiszen az áprilisi parlamenti választás óta Gyurcsány Ferencen kívül távozott posztjáról az összes ellenzéki vezető. Legutóbb Szél Bernadett, így az ő sorsa nagyobb teret is kapott a riportban. Utána képet kaptunk arról, hogy szinte mindent elönt a szemét. Megrendítően emlékeztek a műsorban a múlt héten elhunyt Székhelyi Józsefre, annak az interjúnak néhány - korábban kivágott - részletével, amelyet halála előtt nem sokkal adott Svábynak. Végül szó volt a mobiltelefonok változásáról.
E négy téma rövid ismertetése is jelzi a szerkesztési elveket. Ebben a műsorban elfér egymás mellett a kemény pártpolitika és a szociális helyzet, a ritkaságok bemutatása és az emberi sorsok feltérképezése. Az utóbbi időben ennek jegyében láthattunk helyzetképet a Hős utcai gettóról, a vízi-mentők munkájáról és olyan emberekről, akik repülők, vagy éppen metrókocsik utolsó járatait irányították.
A profizmus mellett nem hibátlan egyik adás sem. Ha például egy riportnak vége van - mert Szél Bernadett kimegy és becsukja az ajtót -, akkor már nem szabad megjelennie a riporternek egy zárszóra (noha ez minden anyag végén így történik). Dicséretes, hogy ifjú tehetségek munkáit is leadják, de tévében olyat nem mondhatunk, hogy "az alábbi felvételen", ezt ki kell javítani. Az egy-egy kérdésről minden adásban ismétlődő szavazás pedig gyakran erőltetett, érthető, hogy a szponzorok és reklám miatt van rá szükség, de sok időt vesz el az értékes műsoridőből.
Mindezzel együtt példamutató a Heti Napló. Sváby valóban remekül tartja össze a csapatot, tehetséges riportereket válogatott maga mellé és politikusan, ugyanakkor ízléssel állítja össze az adásokat. Így még a műsorvezetői asztalon ülő kutyát is elnézzük neki. Elhisszük, hogy Karcsika nagyon intelligens és szeretik egymást, de azért ez túlzás. Valószínűleg olyan neki a kutya, mint Tvrtkonak a sapka. Védjegy. Bár nélküle is jó lenne.
