Hét közepi, Michel Barnier-val, az Európai Unió főtárgyalójával folytatott megbeszéléseit követően első ízben hallatta hangját a brit nyilvánosság előtt Dominic Raab. Az egykori ügyvéd, akit gyakran emlegetnek a Konzervatív Párt esetleges későbbi vezetőjeként, július 9-én örökölte meg a kilépési ügyek miniszteri tisztségét David Davistől annak „Brexitből való exit-je” után.
Az apai ágon cseh származású politikus kényes egyensúlyt megvalósítva egyszerre próbálta meg megnyugtatni a kedélyeket, hogy az Unióval való megállapodás elmaradása nem jelenti majd a világ végét és szó sem lehet a médiában rebesgetett esetleges szükségállapotról, súlyos élelmiszer- és gyógyszerhiányról, illetve biztosította a közvéleményt a kormány „minden izmát megfeszítő” válságelkerülő lépései felől.
A tárca Theresa May kormányfő által tulajdonképpen háttérbe szorított vezetője azt a napot választotta a megszólalásra, amikor a végül várhatóan nyolcvan közül huszonnégy különböző területet, köztük az egészségügyet, a gyógyszerellátást, a kereskedelmet, a bankszektort, a biztosítási bizniszt, stb. érintő szabályozási tervezet került nyilvánosságra.
A papírok csak megerősítik az aggodalmakat: egyértelművé válik például, hogy az Európai Unióval kapcsolatos hitelkártya-használati, vagy banki átutalási költségek megegyezés híján megdrágulnak, hacsak a Közösség az egyes konkrét ügyekben már csak saját érdekeire gondolva nem keresi az együttműködés lehetőségét. Az EU-tagországokkal kereskedő brit vállalkozásoknak többek között új szoftverek megvásárlásával fel kell készülniük a vámellenőrzésekre, a gyógyszerészeti cégeknek pedig legalább hathetes tartalékot kell képezniük. A brit kormány nem bízza a véletlenre a Brexitre való felkészülést: Raab szerint máris 7000 ember dolgozik a „projekten”, de a rendelkezésre álló pénzügyi források további 9000 szakértő alkalmazását teszik lehetővé a köztisztviselői karban. A monumentális változások által különösen érintett határőrség munkáját akár 1300 új dolgozó is segítheti.
Dominic Raab többször is hangsúlyozta, hogy abban a „valószínűtlen” esetben, ha nem sikerült megegyezésre jutni, a brit gazdaság legfeljebb rövid távú károkat szenved. Miközben a cél a deal, ennek hiányában másfajta lehetőségek csillannak fel, például a független kereskedelmi és bevándorlási politika, nem is beszélve arról, hogy nem kellene többé hozzájárulásokat fizetni az Unió költségvetéséhez. Röviddel a Brexit-miniszter beszéde után alaposan feldúlta a kedélyeket Philip Hammond pénzügyminiszter megjegyzése, mely szerint egy no-deal Brexit után a szigetország tizenöt éven belül 150 milliárd fonttal lenne szegényebb. Pontos előrejelzések még azt megelőzően látnak majd napvilágot, hogy a parlamenti képviselők szavaznak az EU-val folytatandó együttműködés jövője felől. Sir Keir Starmer, munkáspárti Brexit-szóvívő szerint a „kormány tárgyalási stratégiájának teljes kudarcát jelentené, ha nem születne megállapodás”.
