Magyarországon az adórendszer nem tesz különbséget a kereseti szintek között, szemben a 2010 előtti gyakorlattal és más uniós tagállamokkal, írja a napi.hu, így a szegényebbek aránytalanul több terhet kénytelenek viselni. Így állhatott elő az a megdöbbentő helyzet, hogy az átlagbér 67 százalékát keresők adóéke még 2019-ben is magasabb lesz mint 2005-2006-ban - azaz a válság előtt - volt.
Hogy egyértelmű legyen, 2005-ben a bruttó átlagbér (158 ezer forint) 67 százalékát keresők fizetési papírján mintegy 106 ezer forint szerepelt. Ez azt jelentette, hogy a dolgozó 81,7 ezer forintot kapott kézhez. Azaz a bruttó béréből befizetett 24300 forintnyi adót és járulékot. Továbbá a munkáltató is kénytelen volt leszurkolni az említett 106 ezer bruttó után 39 ezer forintnyi közterhet. Következésképpen az alkalmazott a munkaadónak 145 ezer forintjába került. E summa, illetve a nettó bér közötti különbség 63300 forint, ami annyit tesz, hogy az adóék 43,1 százalék.
36,9 százalék
A jelent nézve az átlagbér (bruttó 300 ezer forint) 67 százaléka százaléka 201 ezer forint. Ez a munkaadónak összesen 243 ezer forintjába kerül, a dolgozó számlájára viszont 133,7 ezer forint megy. Azaz az adóék 45 százalék - magasabb, mint 13 éve. (Megjegyzendő: aki ennél jobban keres, körülbelül a munkavállalók 30 százaléka, annál jóval kisebb az adóterhelés aránya.)
Ez lényegében újabb bizonyítéka annak a ténynek, hogy a magyar kormány az anyagi erőforrásokat inkább a jómódúak felé irányította, és nem volt a célja, hogy a szegényebbek munkaerőpiaci helyzetének könnyítése.
Ahogy a kevésébé jól keresők mindennapjait nehezíti a kormány adópolitikája, ami a fogyasztást terheli, hiszen bizonyos termékeket mindenki kénytelen megvenni. A főszabály szerint 27 százalékos áfa szépen termel a költségvetésnek: az érdemben érezhető infláció miatt jelentősen több folyt be forgalmi adóból 259 milliárd forinttal az év első hat hét hónapjában, mint a tavalyi esztendő azonos időszakában.
