„A postások szeretnének hetente négy napot, naponta 10 órát dolgozni” – fogalmazta meg a dolgozók igényét az osztrák postás szakszervezet vezetője, Helmut Köstinger. Követelése nyitott fülekre talált az 52,9 százalékban állami tulajdonban lévő cég (a tulajdon többi részét osztrák és nemzetközi befektetők tartják a kezükben részvény formájában) vezetőinél, akik úgy gondolják, hogy a rugalmas munkaidőből a posta is profitál: a vállalat vezetése ügyesebben tudja a munkavállalókat a csúcsidőkre bevetni, s a cég autóparkját is hatékonyabban tudja felhasználni. A tárgyalások még folynak, de ahogy a cég vezérigazgatója hangsúlyozta, a megegyezésnek nem lesz akadálya, hiszen mindkét fél akarja a változást.
A megállapodáshoz pedig már nincs szükség az Ausztriában minden 5 fősnél nagyobb vállalkozásnál kötelező üzemi tanácsok beleegyezésére. Erről a parlamentben július elején elfogadott, szeptemberben hatályba lépő új munkaidő törvény gondoskodik, amelyet a két kormánypárt, a kereszténydemokraták és a szélsőjobboldali szabadságpártiak valamint az ellenzéki Neos liberális párt támogatásával fogadtak el. A vállalkozások foglalkoztatási mozgásszabadságának növelésére született törvény szerint napi 12 órás, heti 60 órás munkát is követelhetnek a munkaadók a munkavállalóktól. De nem korlátlanul, évente legfeljebb 24 héten át. Az is előírás, hogy 8 hét után a munkáltató 14 napig nem követelhet túlórát munkásaitól. A túlóra megfizetési rendje változatlan, 50 százalékos felár jár érte. Éves szinten pedig tartani kell az Európai Unió által „kőbe vésett” heti 48 órás foglalkoztatást.
A szakszervezetek, az ellenzéki pártok mérhetetlenül felháborodtak a munkásnyúzó intézkedéseken, 80-150 ezres részvételű tüntetést is szerveztek ellene egy szabad szombaton. A demonstráció ereje láttán a kormány némileg meghátrált, s a heti 50 óra felett önkéntesnek minősítette a részvételt a kiterjesztett munkaidőben. A munkavállalói oldalt ez azonban nem csitította le, hiszen életszerűtlen feltételezni, hogy a dolgozó korlátlan alkalommal „beinthet” főnökének, ha nincs kedve hosszan dolgozni. Nem is szólva a kollégákról, akikre a megtagadók miatt több munka hárul.
Az országos felhördülés alapján igazán meglepő az osztrák szakszervezetek pálfordulása. Igazából az történt, hogy rájöttek, a rugalmas munkaidő nem csupán több, hanem adott esetben kevesebb elfoglaltságot tesz lehetővé. Ezért álltak azonnal az osztrák posta négy napos, napi 10 órás munkaidő kezdeményezése mellé. Ami természetesen azt jelenti, hogy a fizetés nem csökken, de azt is, hogy túlóra csak a 10. óra után jár.
A készülő változások kapcsán országos felmérés is készült, ebből kiderül, hogy a 18-65 év közötti osztrák munkavállalók többsége a négy órás munkaidő híve. Az osztrák szakszervezeti szövetség vezetője jelezte, hogy akár az Ausztriában érvényes mind a 450 kollektív szerződést átírnák négynaposra.
Nem kerülhetnek a négy naposok közé az osztrák postabusz dolgozói (a busztársaság, neve ellenére, már nem a posta, hanem az osztrák államvasutak tulajdona), akiknek heti munkaidejét 40 óráról 50-re emelték októbertől érvényes kollektív szerződésükben. A szakszervezeti szövetség árulást emleget, az érintett közlekedési szakszervezet illetékese viszont azt hangoztatja, hogy mindenféle csűréssel sikerült évi 11 százalékos béremelést kiharcolni.
