Az idei év két legnagyobb fogása egyértelműen Kendrick Lamar (augusztus 8. szerda) és Lana Del Rey (augusztus 10., péntek). Előbbi friss Pulitzer-díjas amerikai rapper – nem, ez nem elírás: Lamar első hiphop-előadóként kapta meg a rangos elismerést társadalomkritikus szövegeiért. A 31 esztendős kaliforniai rapper az afro-amerikai közösség mindennapjairól fest gyakran nyers, gyakran kegyetlen, ám kétségtelenül szemléletes képet. Szövegei sokak szerint irodalmi értékkel bírnak, gyakran nehezen megfejthető képekkel dolgozik, amelyek sok vitát generálnak: akad például dalszövege (HUMBLE), amit egyszerre tekintenek feminista himnusznak és a hímsovinizmus manifesztumának.
Lana Del Rey (született Elisabeth Woolridge Grant) szintén amerikai, művészneve Lana Turner hollywoodi színésznő nevéből és a Ford Del Rey modelljének elnevezéséből ered, ezzel nagyjából be is lőve, mit várhatunk tőle: drámai hangsúlyok, nagyívű popdalok, amelyek valamilyen módon mégiscsak kilógnak a kánonból. Del Rey szereti öntörvényű művész látszatát kelteni, ha nincs például, aki megvalósítaná valamely őrült ötletét, akkor maga rendezi meg a videoklipjét – kérdés persze, ebből mennyi az imázs és mennyi a valóság. Annyi viszont bizonyos, hogy Del Rey kurrens világsztár, aki a maga David Lynch világát idéző, kicsit félelmetes, kissé szomorkás, mégis roppant vonzó atmoszférájával könnyedén szippant be akár több korosztályt is.
Apropó, korosztályok: itt lesz a kanadai tinibálvány Shawn Mendes, a svéd dreampop-üdvöske Lykke Li, az albán származású brit popcsillag, Dua Lipa is (augusztus 12. vasárnap). Mellettük viszont jön a Világzenei Nagyszínpad régi motorosainak örök kedvence, a Transglobal Underground és a mindig lenyűgöző Natacha Atlas. Mindig nyerő választás a sok év után szemtelenül furcsa albummal visszatérő Arctic Monkeys, a nemigen skatulyázható Cigarettes After Sex és az Everything Everything, illetve Aurora (nem a „mi” győri Auroránk, hanem egy norvég énekesnő, akivel kapcsolatban gyakran emlegetik Kate Bush-t).
Vannak visszatérő nevek is bőven. Ma már nem a Prodigyvel illik poénkodni, hanem Parov Stelar és/vagy Bonobo fellépésével, de tekintsünk el a rosszízű viccektől, hiszen egyrészt a közönséget ki kell szolgálni, másrészt pedig, amíg a többség a maintstream szórakozás oltárán áldoz, mi elmerülhetünk a The War On Drugs szuggesztív rockjában, vagy elveszhetünk a kétségkívül legizgalmasabb bulinak ígérkező ausztrál King Gizzard & The Lizard Wizard elborult, pszichedelikus zenéjében.
Noha a felhozatalt egyértelműen uralja az elektronika és a hiphop-alapú popzene, azért kár volna a gitárzene halálát kiáltanunk: ott van például az angol folk-rock csillaga, a Mumford & Sons (augusztus 11. szombat) vagy az egykori Oasis egyik Gallagher-tesója, Liam vagy a brit punkrock-duú, a Slaves. A grime, a trap és a hiphop kedvelőinek pedig Lamar mellett ott van a brit nagyúr Stormzy, a pszichedelikus Scarlxrd vagy az amerikai Desiigner, szóval mindenki kimazsolázhatja magának a számára legtesthezállóbb koncerteket. Meg hát a fesztiválokban épp az a legjobb, hogy az ember a végén valahol egészen máshová lyukad ki, mint ahová délután elindult.
