Jól mondja a miniszterelnök, Amerika mindig is beavatkozott a világ ügyeibe. Nemcsak a magyarországi vitákba szólt bele, hanem mindenbe. Függetlenül attól, ki a Fehér Ház lakója és melyik párt van többségben a kongresszusban, Washingtonból szerették megmondani, mit és hogyan kell csinálni. S bár Orbán Viktor ezt nem éppen a pozitívumok között említette, szavai azt is tükrözték: nagy példaképe éppen Amerika.
Szokásos péntek reggeli rádiószózatából ugyanis megtudhattuk - ha ugyan még nem voltunk tisztában vele -, hogy a mi országunk a legstabilabb. Mármint politikailag. Nincs még egy állam, ahol háromszor is kétharmados többséget szerzett a kormánypárt a parlamentben. Amit ugyan a választási rendszernek köszönhet, hiszen nem nyert ennyivel, de végül is mindegy. A lényeg az, hogy ennél fogva Orbán Viktor feljogosítva érzi magát eligazítani a világot. Mi mást szolgált volna az utóbbi hetek csúcsra járatott diplomáciája, a rengeteg utazása és találkozója a mienknél sokkal nagyobb országokat irányító politikusokkal.
Ami annál is lényegesebb, mivel ellenségek között kell lavíroznunk. Közéjük tartozik az Európai Bizottság és az ENSZ is. De persze mi nem hagyjuk magunkat. Az unió vezető testülete például azért nem számít, mert jövőre úgyis választás lesz, addig meg "elevickélünk, ellavírozunk" valahogy. Tetézik a bajokat a migránsok, Soros hálózata, az általuk pénzelt és őket támogató szervezetek. De ez már a szokott lemez. Amit megszokni azért sosem lehet.
A miniszterelnök ma még beszél Tusványoson, onnan is üzen az ő népének, aztán elmegy szabadságra. "Az erőim végén vagyok, rám fér, hogy feltöltsem az akkumulátorokat" - fogalmazott a rádióban. És bizony ezzel teljes mértékben egyetérthetünk.
Mire visszatér, talán arra is rájön, hogy ez nem Amerika. Semmiképpen.