Vékony, fiatal arca gondterhelt. Sötétszőke haját egyszerűen összefogja, szinte elvész a hatalmas ablakmélyedésben a puha, zöld párnákon. Bizonytalanul babrál a telefonjával, tölteni szeretné, vagy csak
próbál kihátrálni a beszélgetés elől, amikor látja, hogy felé indulok. Aztán mondatról mondatra oldódik, már szinte boldog a hangja, amikor odáig érünk, hogy amióta megismerte az Egyedülálló Szülők Klubja
Alapítványt, és eljött az Üllői út és Mária utca sarkán nemrég megnyílt Egyszülős Központba, azóta tudatosult benne, hogy nincs egyedül. Mióta ketten maradtak ma már hatéves kislányával, mindenhol kívülállónak érezte magát, most először gondolja úgy, hogy ismét tartozik valahová – szakad ki belőle a szó.
Amikor helyet kerestünk a központnak, a legfontosabb szempont az volt, hogy minden tekintetben nyitott legyen – kezdi a bemutatást az alapítvány elnöke. Nagy Anna úgy látta, ha egy kapucsengő fogadta volna az érkezőket, a látogatók zöme nem akart volna továbbmenni. Így viszont, hogy a nemrég még bútorokat kínáló kirakatokon be lehet látni, az utcáról bárki benyithat, bő hónappal a megnyitás után máris egymásnak adják a kilincset a programok után érdeklődök. Közösséget építeni és közösséget találni – ez a legfontosabb célja mindenkinek.
A kormányszóvivői múltja miatt esetleg fanyalgóknak az elnök azt üzeni, 2005-ben indította el az
alapítványt, azóta segíti az egyedül gyermeket nevelőket, igyekszik eltüntetni az őket körülvevő stigmákat. Tavaly például egy felmérést készítettek, mielőtt belevágtak a központ szervezésébe. Azt kutatták, mi jelenti a legnagyobb gondot a magukra maradt szülőknek. A válaszolók több mint 64 százaléka az élszigetelődést nevezte meg első helyen, s csak utána jött a pénztelenség, vagyis a feladat adott volt.
Megyünk végig a tágas közösségi tér egyes pontjain, s közben Anna mutatja a friss kávéillattal hívogató
presszót – ragaszkodnak a megnevezéshez –, a recepciót, a játszóházat, majd átmegyünk a „személyre szabott irodába”, ahol egyszerre akár 12-13 szülő is leülhet a laptopjával, hogy elkészüljön valamilyen fontos munkájával. A nyitott tér mögött kis tárgyalót is kialakítottak, hogy oda szervezhessenek megbeszéléseket, miközben a gyerek önfeledten játszik tőlük pár méterre, mégsem zavarja a munkát. A tárgyalóasztalt épp babaruhák borítják, rendszeresen lesznek börzék, ahol fillérekért bárki felöltöztetheti az apróbbakat. A kis szoba fölötti galérián van az intézmény irodája, mellette pedig az a szoba, ahol a tanácsadók egyéni segítséget adnak délutánonként a jelentkezőknek. – Bejött egy anyuka a minap, mert jogi eligazításra szorult, aztán amikor végzett, megkérdezte, nincs-e pszichológusunk, mert arra is szüksége lenne, végül kis gondolkodás után kibökte, hogy egy párkapcsolati tanácsadó se ártana,
mert húsz éve nem randizott, azt sem tudja, hogy kezdjen hozzá – sorolja az egyéni gondokat Anna.
Mire leérünk a galériáról, az iménti ablakmélyedésben már egy barna anyuka várja, hogy bejusson az ügyvédhez. Rég elváltak, s a volt párja egy ideje külföldön dolgozik, másfél éve felszívódott, a tartásdíjat sem küldi. Nem is a pénz hiányzik nagyon – sóhajt –, hanem a lányomnak az apa.
Hasonló cipőben jár, egy ronda gyerektartási per közepén szorul tanácsra az a szőke anyuka is, aki a recepciónál épp az egyszülős kártyáját csináltatja. Ezzel a szolgáltatások nagy része ingyenes vagy nagyon kedvezményes áron vehető igénybe. Még a kávé is olcsóbb – kacag egy fiatalabb lány, akit először hozott be a központba a kíváncsiság. Maga sem tudja, jön-e rendszeresen vagy visszamegy Veszprémbe, ahol a kisfia egy évet már eltöltött egy óvodában. Azt mondja, most minden bizonytalan körülötte, de itt jól érzi magát.
Nagy Anna sorolja, hogy a mozaikcsaládokat is bevonják a programokba, önsegítő csoportokat indítanak, hogy könnyebb legyen a gyász feldolgozása vagy a nagykamasz gyerek „elengedése”, de azokat is várják, akik még reménykednek, hogy megmenthető a kapcsolatuk, meg azokat is, akik „visszavonultak” a gyerekük életéből, de próbálnak új alapokon megint közel kerülni hozzá. Húsz önkéntes tanár várja a jelentkezőket, ha korrepetálásra szorul valamilyen tárgyból a gyerek. Az egyik első jelentkezőt angol pótvizsgára készíti fel ingyen egy szakember. Az Egyszülős Alapítvány több táboroztatót is megkeresett, van, ahol 90 százalékos kedvezményt adtak a rajtuk keresztül érkező gyerekeknek. Ok hétvégékre vitték ingyen a szülő-gyerek párosokat Zánkára, s az Erzsébet-táborokban is ott vannak az egyszülősök.
A központ más civil szervezeteknek is otthont akar kínálni, ha nagyobb összejövetelt szerveznének, de nincs hozzá termük. Ha egybenyitnak mindent, itt akár 80-90 ember is elfér. A viccnek szánt megjegyzésre, hogy már csak az esti táncórák hiányoznak, Nagy Anna nagyon is komolyan felel. A napokban járt náluk egy tánctanár az ikreivel. Meg is állapodtak, hogy ősztől sortáncot is szerveznek. Ilyen központ nincs a világon, legfeljebb hasonlók működnek néhol. A nagy álom, hogy az Egyszülős Központ mintájára máshol is szervezzenek hasonlókat itthon vagy máshol Európában.
