Mit tudhat a rigómezei csatáról a norvég maffia? – tanakodnak szerb gengszterek a kitűnő skandináv fekete filmkomédiában (Az eltűnés sorrendjében). Hát egy fociszurkoló? A Svájc–Szerbia vb-mérkőzésen botrányt okozott, hogy a győztes svájciak gólszerzői kezükkel szétterjesztett szárnyú sast formázva ünnepeltek. A szerbek dühöngtek, a FIFA vizsgálatot indított, mert etikai szabályzata tiltja a politikai, illetve a sértő üzeneteket. Vajon mit ért ebből a világ távoli tájain az, aki csak szép gólokra kíváncsi? Ki magyarázza meg a fegyelmi bizottság ghánai, paraguayi, szingapúri tagjainak?
Annyi mindent kellene tudni, hogy értelmezhető legyen a gesztus. Hogy mindkét svájci gólszerző, Shaqiri és Xhaka koszovói albán. Hogy a kétfejű sas albán jelkép. Hogy Xhaka apja megjárta Tito börtönét. Hogy családjaik a széthulló Jugoszláviából, a nacionalista téboly, az elnyomás és a háború elől menekült a príma alpesi tavak közé. Bonyolult hely a Balkán.
Ha a szerb érzékenységet akarnánk megértetni, régebbről kellene kezdeni. A szerbek Mohácsánál, a rigómezei ütközetnél (1389). Lázár fejedelemnél, aki holtan maradt a csatamezőn. Így se kézenfekvő, miért tehetnének a mai koszovóiak a régmúlt ottomán hódoltságról. Ekkor jöhetne a közelmúlt: Milosevics, a délszláv háborúk, az etnikai tisztogatásnak becézett tömeggyilkosságok. A hírhedt Arkan egyesített belgrádi (Partizán–Crvena Zvezda) futballhuligánjai, akik háborús bűnöket követtek el. A történelmi traumákkal kufárkodó korrupt balkáni politikusok, a paranoia. A játékvezető csalt, elrabolta a győzelmet a szerbektől, „Hágában kellene bíróság elé állítani, ahogy velünk tették” – ez nem egy elvakult szurkoló kommentje a közösségi médiából, hanem Mladen Krstajics szerb edző nyilatkozata (a FIFA emiatt is eljárást kezdett).
Eközben Svájcban integrációs sikerágazat a futball. A szarajevói születésű Vladimir Petkovic válogatottjában nem kevesebb, mint hét játékos „exjugoszláv”. Shaqiri, Xhaka és Behrami koszovói albán, Dzemaili macedóniai albán, Seferovic bosnyák, Drmic horvát, Gavranovic boszniai horvát származású. A szerb sajtó gúnnyal emlegeti „az óragyártók albán klánját”, ám ettől még tény, a másodgenerációs bevándorló fiúk hivatásos sportolókként példásan beilleszkedtek szüleik választott hazájában. Ünnepelhetnek kétfejű sassal, de a góljaik Svájcnak értek 2-1-es győzelmet.
Ha Zürichben példaképek, Pristinában hősök Shaqiriék. A koszovói elnök büszke rájuk. A tíz éve független Koszovó Európa legszegényebb állama, folyamatos válságban kínlódó, reménytelen hely, nem a be-, hanem az elvándorlás fenyegeti. Jól jön a focisiker: ahol fogytán a kenyér, pláne kell a cirkusz. A labdarúgás stilizált háború, lövészárok helyett stadionban vívják, fegyver helyett labdával, vér helyett verítékkel és sörrel. Csak a katarzis valódi. Ám ez sem mindig válik be: 1969-ben egy meccs robbantotta ki a guerra del fútbolt, El Salvador és Honduras valódi háborúját. Lám, mégsem csupán balkáni vircsaft az egész.
