Az emberek jelleme a különböző határhelyzetekben bontakozik ki a leginkább. Amikor a túlélési ösztön felülírja a társadalmi konvenciót és mindenki a saját boldogulásáért küzd nap mint nap. Zágoni Balázs regényének főhőse, Vik, egy posztapokaliptikus világban, a Városon kívül édesapjával egy gombászkolóniában küzd a mindennapi megélhetésért. Egy elzárt, fejletlen közegben, ahol olyan alapvető jogokkal sem rendelkezik, mint az oktatás vagy az egészségügy.
Persze a Város sem jobb. A gyerekek már születésüktől fogva görgetik szüleik adósságait és tulajdonképpen nem tudnak kitörni a Város szorításából. A Város lakói nem szabad emberek. És nem is lesznek mindaddig azok, amíg tartozásuk van a Várossal szemben. Ugyanakkor a városlakóknak – a kolóniák lakóival szemben – mindenük megvan. Már ha vállalják a velük járó adósságot.
Vik kezdetben csak a kolóniát ismeri. A történet során azonban számára is feltárul a Város világa. Ahol minden elérhető, ami egy 13 éves fiú számára fontos lehet: megfelelő oktatás, addig nem látott szórakoztatóipari termékek. Azonban mint mindennek a városban, ezen javak élvezetének is ára van. Főhősünknek ehhez csupán csak egy dolgot kell vállalnia: elárulni a barátját, a Gömböt. Azt a Gömböt, amely a történet elején pont a Város drónjai elől mentette meg az életét. Vik elfogadja a titkosszolgálat ajánlatát, ám amikor döntenie kell arról, hogy a barátját vagy a gondtalan életét válassza, akkor sosem tudja elárulni a Gömböt.
Vik kora ellenére a Város nyilvántartásában nagykorúsítva van. És nem csak papíron. Gondolkodása minden téren felelősségteljes és logikus. Az egyes szám első személyű narrációnak köszönhetően pedig ebbe a legapróbb részletekig is beleláthatunk. És az őt érintő társadalmi problémákat, mint például a kirekesztés is jobban átlátjuk ennek köszönhetően. A regényt olvasva sokáig nem kristályosodik ki, hogy Vik szüleinek mi a szerepe – azon felül, hogy ők jelentik a kapcsot az egyik, illetve a másik világhoz. A könyv végén azonban minden értelmet nyer, és egy csapásra megváltozik az olvasóban minden addigi gondolat a regénybeli szülő-gyerek kapcsolatról.
A szerző végig nagyon plasztikusan és minden részletre kiterjedően fogalmaz, mintha egy film pörögne le a szemünk előtt olvasás közben. A cselekménynek nincs nyugvópontja, fordulat fordulatot követ, nem hagyja lankadni az olvasót. A könyv végén pedig remek érzékkel nyitja meg azt a cselekményszálat, amely gyaníthatóan a folytatás gerincét adja majd.
Infó
Zágoni Balázs - Fekete fény 1. - A gömb
