Ismét megbizonyosodhat mindenki, mennyit ér a mai hatalom folyamatos hivatkozása a nemzetre, a népre és legfőképpen az emberek véleményére. Mostantól már törvényben is rögzítenék, hogy nem készülhet többé hangfelvétel a kormány ülésein. Ez persze korántsem mai probléma. A választópolgárok - akiknek jóvoltából pártunk újra kétharmados többséggel uralkodhat - eddig is megelégedhettek annyival, amennyit éppen a tudomásukra akartak hozni. A többséget jelentő kisebbségnek ez elég is volt. Minden úgy van jól, ahogy bölcs vezetőnk és az őt körülvevő kevésbé bölcs, de mindig jókor bólogató csapat akarja.
Később azonban - amikor napjaink története már a történelem részévé válik - esetleg páran szeretnék megtudni, mi miért történt. Ahogy mostanában egyre hatásosabban tárják fel a múlt eseményeit (bűneit), majd a jövőben is utána akarnának nézni, hogyan is működött ez a rendszer. Persze, tudjuk, nagyon jól, ez nem is kérdéses, de a kutatók ennél mélyebbre is ásnának. Hangfelvétel azonban nem lesz a kormányülésekről, legfeljebb írásos összefoglaló. Azokból majd nyomozhatják, milyen dicsőséges, avagy netán dicstelen szerepet játszottak egyesek.
Az urakat az sem zavarja, hogy így titkok lengik körül az egészet. Már az is furcsa, hogy az új tervet gondosan (?) elrejtették. Hiszen a rögzítés tilalma a jövő évi költségvetést megalapozó javaslatban szerepel. De lényegesebb, vajon miért nem akarják, hogy utólag - majd amikor az amúgy is érvényes titkosítást feloldanák - bármi kiderüljön. Netán attól tartanak, hogy bármilyen okból rossz fény vetülhet jelenlegi ténykedésükre. És ha mégsem - mint ahogy remélhető -, akkor a nagyfokú szerénységen kívül mi lehet a magyarázata az elzárkózásnak?
A kormányüléseken elhangzottak rögzítéséről szinte a rendszerváltás óta vitáznak. Már állást foglalt az Alkotmánybíróság, az adatvédelmi biztos, de véleményük kevéssé izgatta az éppen hatalmon lévőket. Orbánékra ez fokozottan érvényes. Az ő értékrendjükben egyetlen szóval jellemezhető, mennyire értékelik a nyilvánosságot: közöd?
