A Magyar Kurírban közölt nyílt levélben fordult a kormányhoz Székely János katolikus püspök. Az egyházi vezető a hajléktalan életforma tervezett tilalmáról szólva emlékeztette a döntéshozókat: a hajléktalanoknak sem jó, hogy az utcán köztereken kell élniük, ez nem csak az arra járóknak jelent problémát (magában is döbbenetes, hogy erre valakinek figyelmeztetnie kell a kormányt.)
Székely egyetért azzal, hogy az állam a hajléktalanhelyzet megoldására törekszik, a probléma megszüntetéséhez viszont az kell, hogy ismerjük a reális okokat és a kivezető utakat
„A hajléktalanokkal foglalkozó (...) egészégügyi-szociális ellátási forma teljes egészében hiányzik az ellátórendszerből. Garantálni kellene az addiktológiai és más kórházi kezelés elérhetőségét, kellő odafigyeléssel és empátiával való elvégzését a fedélnélküli honfitársaink számára is. Segíteni kellene abban, hogy a társadalom peremére szorult, de kiemelkedni vágyó emberek alacsony bérleti díjú bérlakáshoz juthassanak. Ma Magyarországon kb. 30 000 hajléktalan személy van, akikre alig több mint 10 000 férőhely jut a szociális ellátó rendszerekben”- sorolta a megoldási lehetőségeket a püspök, és egyúttal párbeszédet kezdeményezett témában a kormány a hajléktalanokat segítő szervezetek és az egyházak között.
Székely János szerint, ha alkotmányba foglaltan szigorítják a hajléktalan létforma tilalmát, akkor szigorítani kellene az alaptörvény XXII. cikkelyének lakhatásra vonatkozó két első pontját is – ami az állam és az önkormányzatok kötelességét fogalmazza meg: „Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa. Az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani.”
Székely két idézettel zárta levelét: „Egy társadalom emberiességnek legfőbb mércéje az, hogy hogyan bánik a szegénnyel, az időssel, a beteggel, a gyöngével” (XVI. Benedek pápa). „Amit megteszünk eggyel a legkisebbek közül, azt Jézussal is tesszük, amit meg nem teszünk meg, azt Vele nem tesszük meg” (Mt 25,40.45).
