Súlyosan téved, aki arra számít, hogy Magyarország - a kormány, a hatalom - profitálhat a keresztény német pártok ellentéteiből. Akkor sem, ha úgy látszik, a belügyminiszternek ugyanaz az álláspontja, mint a magyar vezetésnek. Horst Seehofer terve megtagadná a belépést a határon menedéket kérők bizonyos csoportjaitól, elsősorban azoktól, akiket máshol már nyilvántartásba vettek, vagy megkezdték menedékjogi eljárásukat. És akkor sem, ha a másik oldalon a kancellár még mindig ellenzi, hogy egyoldalú, nemzeti intézkedéseket vezessenek be, vagyis nézőpontja ellentétes Orbánékéval. Angela Merkel uniós szintű szabályozást szorgalmaz és olyan megállapodásokat, amelyek jogi alapot teremtenének arra is, hogy akár a német határon megtagadják a belépést a menedékkérőktől.
Nyilvánvalóan Berlinben - és Münchenben - is tisztában vannak vele, a tűzzel játszanak. A helyzet veszélyes Németországnak és Európának is. Ha szakad a koalíció, és esetleg mégis új választásokat kell kiírni, az beláthatatlan - vagy nagyon is belátható - következményekkel járhat. Ez mérsékletet kíván minden érdekelttől. És nem csupán a német határokon belül.
Úgy néz ki, mintha Budapesten sem foglalnának állást egyik vélemény mellett sem. Mintha csak a megszokott, régi lemez szólna migránsokról, a határok védelméről, Sorosról és az unióról. Orbán Viktor még azt is megjegyzi: tisztában vannak vele, hol van Magyarország helye, de persze tanácsot szívesen ad, mert történelmi tapasztalatai vannak. És az egykori német kancellár halálának évfordulóján rendezett konferencián eljut odáig, hogy Helmut Kohl pontosan értette, mit jelent az Európai Unió tagjainak egyenrangúsága, és értékelte a magyarok barátságát is. Ez természetesen nem üzenet, de értheti, aki akarja. Kohl mindent jól csinált, és mi, magyarok is pontosan tudjuk, mi lenne a teendő. Csak hát most más idők járnak, mi meg kicsik vagyunk.
Ha tüzet kell oltani, nem mindegy, milyen folyadékot öntünk rá: vizet vagy benzint. És ha az utóbbit - ráadásul kéretlenül -, magunk is megsérülhetünk.
