Hosszas, évtizedeken át tartó viták után született meg a megállapodás Macedónia új nevéről. Az országot Észak-Macedón Köztársaságnak nevezik majd. Erre a megoldásra jutott Zoran Zaev macedón és Alekszisz Ciprasz görög miniszterelnök.
A megállapodás tényét a görög kormány feje jelentette be az athéni televízióban. A Prokopisz Pavlopulosz államfővel való találkozója során elmondta, jó megoldás született, mert a szomszédos állam hazája minden kérését teljesítette. Mint fogalmazott, a vita lezárásának legfontosabb része, hogy Macedónia megváltoztatja alkotmányának szövegét, nevét pedig „földrajzi megjelöléssel módosítja”. Görögország cserében nem gördít további akadályokat Macedónia NATO-csatlakozásának útjába, s azt sem akadályozza meg, hogy az Európai Unió megkezdje a csatlakozási tárgyalásokat az állammal.
Zoran Zaev bejelenti a névváltozást. Fotó: AFP/ Anadolu Agency/Admir Fazlagikj
A megállapodás a két miniszterelnök közötti utolsó telefonbeszélgetés során született meg. Ciprasz és Zaev az utóbbi hónapokban számos tárgyalást folytatott egymással, s már tavasszal kezdett körvonalazódni a végső megoldás. Nem volt egyszerű dolguk, hiszen mind a görög, mind a macedón nacionalisták részéről nagy nyomás nehezedett rájuk. A radikálisok élesen bírálták a kompromisszumot. Múlt héten több ezren tiltakoztak Görögországban a megállapodás ellen. Ugyanakkor Macedóniában nacionalista körök szintén vereségként értékelték a dokumentumot.
Még a jövő zenéje, hogy a névváltoztatás valósággá válik-e. Erről ugyanis ősszel népszavazáson döntenek majd Macedóniában, s előre borítékolható, hogy a nacionalisták, élükön a korábbi kormánypárttal, a VMRO-DPMNE-vel, hatalmas kampányt indítanak majd vele szemben. Előzőleg a szkopjei törvényhozásnak is áldását kell adnia a megállapodásra, ez azonban aligha jelent majd gondot.
A szkopjei média azt is közölte, hogy a görög kormány mindezek után kifejezetten kéri majd Brüsszelt arra, kezdjék meg a csatlakozási tárgyalásokat „az Észak-Macedón Köztársasággal”. Az alkotmánymódosítást követően pedig az athéni parlament megszavazza Macedónia NATO-ba való felvételét.
A vita még 1991-ben kezdődött, amikor Macedónia kivált Jugoszláviából. Akkoriban az egyedüli tagköztársaság volt, melynek elszakadását nem kívánta megakadályozni a Jugoszláv Néphadsereg. Görögország haragját azonban kivívta az új államalakulat, mert „Macedón Köztársaságnak” nevezték el. Athén ezt súlyos támadásként fogta fel, a görögök ugyanis úgy vélték, Szkopje a hellén kulturális bölcsőnek tartott észak-görög tartományra, Makedóniára tart igényt. Hasonló indulatokat gerjesztett az új állam elnevezése, mint Belgrádban a szerb kultúra bölcsőjének tartott Koszovóban az albán elszakadási törekvések.
Hogy a görögök aggodalma mennyire volt megalapozott, erről mindenki mást állít. Tény azonban, hogy macedón ultranacionalisták olyan térképet terjesztettek, melyen Görögország nagy részét, egészen Thesszáliáig, Nagy-Macedóniához tartozó területként tüntették fel. S az is vitathatatlan, hogy az 1991 novemberében elfogadott macedón alkotmány helyenként felettébb homályosan fogalmazott az ország területi igényeit illetően. Az alaptörvényben hangsúlyozták, a mindenkori vezetés fellép a „macedón nép” érdekeiért a szomszédos országokban. 1992-ben, Athén nyomására az európai közösség elérte az alkotmány módosítását. Az ország határainak sérthetetlenségét azzal egészítették ki, hogy Macedóniának nincsenek területi követelései más államokkal szemben. A macedón külügyminiszter pedig ígéretet tett arra, hogy tartózkodnak minden Görögországgal szembeni propagandától.
1993-ban Athén ugyan megszavazta, hogy az új államot vegyék fel az ENSZ-be, de csak azzal a feltétellel, hogy a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság (FYROM) nevet kapja. Ezt ideiglenes megoldásnak tartották, arra azonban nem sokan számítottak, hogy a végleges elnevezésre még évtizedeket kell várni.
A Görögország és Macedónia kapcsolatát az új állam megalakulása óta folyamatos feszültségek jellemzik. Ennek csúcspontjaként 1994-ben Görögország gazdasági embargót hirdetett Macedóniával szemben, lezárta határátkelőit. Az intézkedéseket csak 1995 őszén oldották fel, miután Macedóniának új nemzeti lobogója lett.
A politikai feszültségektől függetlenül a görög cégek számára mindig is vonzó volt a macedón piac: egyetlen más európai államba sem invesztáltak akkora pénzt, mint ide. Csak Szkopjéban 5000-re teszik a görög jelenlétnek köszönhetően létrejött munkahelyek számát.
Az ENSZ több kísérletet is tett a közvetítésre, azt javasolta, az ország neve Macedón Köztársaság-Szkopje legyen, Athén azonban ezt sem fogadta el. Miután Szkopje 2004-ben beadta csatlakozási kérelmét Brüsszelnek, az EU is többet foglalkozott a kérdéssel, bár túlzás lenne állítani, hogy minden követ megmozgatott volna a megoldásért.
Szkopje/Shutterstock fotó
2005-ben aztán Athén megakadályozta Szkopjénak a NATO-ba való felvételét. Egy évvel később a macedón kabinet válaszként Nagy Sándorról nevezte el a főváros repülőterét, amit a görögök úgy értelmeztek, hogy az állam ki akarja sajátítani a hellén kultúra hőseit is. 2008-ban a görög hatóságok nem akartak leszállási engedélyt adni az akkori macedón elnököt szállító repülőgépnek, mert az oldalán a „Macedón Köztársaság” felirat szerepelt. 2011-ben a hágai Nemzetközi Bíróság úgy ítélkezett, hogy Görögország a macedón NATO-tagság elleni vétóval megszegte azt az 1995-ös szerződést, amelyben Athén deklarálta: nem akadályozza meg a szomszédos ország nemzetközi szervezetekbe való felvételét.
Enyhülés azután következett be a két ország között, hogy tavaly a szociáldemokrata Zoran Zaev lett a macedón miniszterelnök, aki szakított a korábbi miniszterelnök, Nikola Gruevszki nyíltan nacionalista politikájával. Zaev tavaly év végén Görögországban tett látogatása során kijelentette: lehetségesnek látja a megállapodást, s ha sikerül tető alá hozni a megegyezést, hazája megkezdheti a csatlakozási tárgyalásokat az EU-val. 2017 decemberében azt is közölte, nem akarja azt állítani, hogy hazája lenne Nagy Sándor egyedüli örököse. A politikai klíma azért vált kivételesen szerencséssé, mert Görögországban szintén baloldali kabinet van hatalmon.
