A miniszterelnök azt mondta 2012 januárjában: „Európa soha nem látott kihívásokkal néz szembe (..) civilizációnk, legalábbis annak európai fele lemondani látszik a korábbi felemelkedésünk és gazdasági sikereink mögötti legfőbb hajtóerőről”. (Érdekes, hat éve még nyoma sem volt a migrációs válságnak, de a magyar kormány fejének már akkor is – meg azóta egyfolytában – soha nem látott kihívásokkal kellett megküzdenie; nincs itt valami turpisság?) Az apokalipszis fölvázolása után a szónok oda konkludált, hogy az új alkotmány „gránitszilárdságú alapokat teremtett”, újabb ezer évre rendezve a magyarság sorskérdéseit – hát, ahhoz képest elég gyorsan eljött az alapos felülvizsgálatának ideje.
Legtöbbünk életében két gyökeres alkotmányrevízióra került sor (1989-ben és 2011-ben), és ha a lényeget nézzük, mindkettő felforgatott mindent, a voltaképpeni államformától a hatalmi ágak alá-fölérendeltségén át a tulajdonviszonyokig. A két esetet nemcsak az köti össze, hogy Orbán Viktor mindkét alkotmány megalkotásában (bizony, az 1989-esében is) kulcsszereplő volt, hanem az is, hogy mindkettőt ugyanazokkal az ígéretekkel próbálták eladni a közönségnek: vége a párturalomnak, az uralkodó politikai elit meg lesz akadályozva a tolvajlásban és az idegen érdekek kiszolgálásában, látványberuházások helyett az oktatásra meg az egészségügyre költünk majd, a gaztettek pedig nem maradnak következmények nélkül.
A legkevesebb, amit elmondhatunk, hogy egyik ígéretsor sem teljesült – talán azért, mert mindkét alkotmányt az egyébként megrendszabályozni kívánt elit írta magának. (Bár kétségtelen, hogy a társadalom hermetikus kizárása az alkotmányozási folyamatból csak 2011-ben sikerült.)
Hogy a másodjára feltálalt palacsintában sem túró vagy lekvár van, azt láthatóan Orbán Viktor is tudja, ezért akarja újra átcsomagolni. Most már csak azt kellene megértenie - nem csak neki, mert ő valószínűleg pontosan tudja -, hogy ha megint magukban, nélkülünk fognak alkotmányozni, abból ugyanaz a massza lesz, amiből már az első rendszerváltáskor is elegünk volt.
