Elhunyt Németi Irén újságíró, a Nők Lapja egykori főszerkesztője. Augusztusban lett volna 99 éves.
Jellemző módon Egy milliomos emlékiratai címmel írt könyvet arról a több mint harminc évről, amit a Nők Lapjánál töltött. A milliomosság nem pénzt jelentett, hanem számára sokkal többet. Az ő irányításával haladta meg - és aztán tartotta jó sokáig - az újság a több mint egymilliós példányszámot. Mégsem maradhatott főszerkesztő, 1987-ben nyugdíjba küldték. Utóbb azt mesélte, talán addigra elégelték meg, hogy nem fogadott el minden felülről jövő ukázt és a véleményét nyíltan ki is mondta. Nem kevés iróniával, mégis sok szeretettel beszélt azokról az évekről. S arról is, hogy 1957-ben a pártközpontból küldték a laphoz és sok időbe telt, amíg elfogadtatta a munkatársaival, hogy "mégsem vagyok olyan istenverte begyepesedett agyú ember, mint amilyennek hittek". Baloldali volt, de szabadon gondolkodott. Nyilván azért is, mert sok megpróbáltatás érte. Túlélte Auschwitzot, majd azt is, hogy a csehországi Terezinbe került, ahol szabályosan éhhalálra ítélték. A Népszavában jelent meg első verse - 1943-ban -, és egyik utolsó interjúja, négy éve. Akkor mondta, ha valamilyen csoda folytán ma lenne főszerkesztő, hát két nap alatt kirúgnák, "hiszen itt nem lehet beszélni". Mindenki megnyugodhat, Németi Irén már nem is fog. De amit alkotott, az örökre itt marad és emlékeztet rá.
