A nemzeti tizenegy kezdőcsapata nem tartogatott különösebb meglepetést.
Talán már a fehéroroszokat felkészítő Igor Kriusenko sem lepődött meg azon, hogy a válogatottságot májusban lemondó – a szakember által a keddi sajtótájékoztatón ennek ellenére is a legveszélyesebb vendégjátékosként említett – Nikolics Nemanja nem szerepelt Leekens kezdő tizenegyében. A kapuban Gulácsi Péter, előtte pedig Lovrencsics Gergő, Kádár Tamás, Vinícius Paulo, Szabó János, Nagy Ádám, Elek Ákos, Varga Roland, Kleinheisler László, Dzsudzsák Balázs és Szalai Ádám kapott játéklehetőséget. Kipróbált, rutinos labdarúgóknak szavazott bizalmat a harmadik összecsapásán az első sikerére hajtó belga szakvezető.
Mindjárt az első minutumban Varga küzdötte be magát a hazai tizenhatoson belülre, az akció azonban nem zárult lövéssel. Aki azt hitte, hogy a lendületes első lépések után a verőfényes breszti napsütésben sorra jönnek majd a magyar helyzetek a világranglistán 30 pozícióval Magyarország mögött – hetvenkilencedikként – rangsorolt házigazda ellen, az bizony tévedett: kezdetben egyenlő erők küzdelmét hozta a Nemzetek Ligája szeptemberi rajtjára való felkészülést szolgáló találkozó.
A tavaszi tapasztalatok alapján – márciusban a nemzeti tizenegy néhány napon belül Kazahsztántól és Skóciától is kikapott – már-már menetrendszerű hidegzuhany a 27. percben érkezett: Anton Szaroka 15 méterről a jobb alsóba lőtt, átmenetileg előnyhöz juttatva Fehéroroszországot. A hazaiak boldogsága alig egy percig tartott, kisvártatva ugyanis a Dzsudzsák szabadrúgását fejjel a kapuba juttató, címeres mezben négy év után újra eredményes szélső, Varga Roland egalizált.
Az első játékrész hajrájában volt még egy említésre méltó momentum, jelesül egy tizenegyesgyanús szituáció, a játékvezető sípja azonban néma maradt, amikor a magyarok csapatkapitányát, Dzsudzsákot a tizenhatoson belül buktatták. Azon lehetett elmélkedni, hogy jól döntött-e a vitás szituációt közelről megítélő orosz sporttárs, a 45 perc alapján összeálló összkép viszont túlzott optimizmusra semmiképpen sem adott okot.
A folytatásra Nagy Ádám helyére beállhatott az a Vadócz Krisztián, akinek előzőleg 2011. októberében adatott meg, hogy válogatott játékosként szerepeljen. A helyzet ugyanakkor vele, de a később beszálló Sallai Rolanddal, Böde Dániellel, Pátkai Mátéval és Varga Józseffel sem változott, sőt: Gulácsi többször is bravúrt bemutatva védte meg a góltól – és az újabb lebőgéstől – a válogatottat, amely végül megőrizte az 1-1-es eredményt. Az eredmény nem a - papíron - szerényebb tudású erőkből álló hazaiakra nézve hízelgő...
Története harmadik Fehéroroszország elleni mérkőzésén is nyeretlen maradt tehát Magyarország, mint ahogyan a kispadról harmadszor irányító Leekens első sikere is várat még magára. Persze, a látottakat onnan is meg lehet közelíteni, hogy legalább nem kapott ki a csapat, amely legközelebb szombaton, a budapesti Groupama Arénában fogadja a világbajnokságra hangoló Ausztráliát.
A szerdán mutatott produktum akkor (is) kevés lesz.
