A közéleti ügyekben is gyakran megszólaló Vekerdy megdöbbenve nézi az ellenzék cselekedeteit, és azt mondja, úgy látni, mintha újra az urak és cselédek országa épülne.
„Ilyen bukásra nem számítottam. Naiv vagyok, de én azt hittem, hogy valamilyen összjáték lesz az ellenzék között, a hódmezővásárhelyi példából is kiindulva. Ezt a teljes őrületet és rohanást az öngyilkosságba, amit például az LMP azóta is csinál, felfogni nem tudom. Az embernek azt kell gondolnia, hogy megbolondultak, vagy pedig egyszerűen a Fidesz dolgozik határozottan és erősen ezen a vonalon” – mondja Vekerdy Tamás a Magyar Narancsnak.
Volt idő az elmúlt nyolc évben, amikor Vekerdy el tudta képzelni, hogy az Orbán-rendszer konszolidálódni fog, de ma hiába szeretné, ezt már nem tartja elképzelhetőnek: „Ösztönörvényben pörög ez a hatalmi elit: semmit nem engedhetünk el, semmiben nem engedhetünk, gazdagodni kell tovább, mert egyre nagyobb a tét. Nincs elég bölcsesség se a konszolidációhoz, és senki nem tud ellenállni a vezérnek, csakis az ő akarta érvényesül.”
Vekerdy azt mondja, az elkövetkezendő években éppen ezért valószínűleg az a kormányzati retorika folytatódik, amit az elmúlt ciklusban láttunk, mert már csak a szavazatmaximalizálás mozgatja a kormányt és a pártot. „Mint sokan mondják, ma nem kormányzás folyik, nem oldják meg az egészségügy, az oktatás és az egyéb területek helyzetét. Ehelyett a kormány félelmet kelt, gyűlöletet szít. Ezek jól kézben tartható, jól manipulálható érzelmeket hívnak elő az emberekből” – mondja a pszichológus, aki szerint hiába csak az ország kisebbik felére tud így hatni a Fidesz, a választási rendszerből fakadóan a parlamentben kétharmados többségük van. „Igaz, amit a tüntetők mondtak, hogy mi vagyunk a többség. Törvényszerűen igaz, ennek ellenére a többség parlamenti reprezentációja egyharmad. És az is szétforgácsolt, egymást gyűlölő állapotban van” – magyarázza Vekerdy.
Külső esemény döntheti meg a rendszert
Vekerdy a történelmi tapasztalatokból kiindulva úgy látja, a jelenlegi rendszer végét egy külső esemény jelentheti majd, amire már a kormánynak nem lesz válasza: „Magyarországon az ilyen jellegű rendszerek sajnos addig maradnak fenn, amíg valami külső esemény meg nem dönti. Ezt mutatta 1989-ben a Szovjetunió felbomlása, vagy 1945-ben a második világháború elvesztése, amely pontot tett a két világháború közötti rendszer végére. De akár az első világháború kitöréséig is visszamehetünk, amely pedig a Monarchia végét jelentette. Persze, néha azt érzi az ember, és talán ebben a nosztalgia is közrejátszik, hogy minél messzebb megyünk vissza a múltba, annál »jobbak« voltak ezek a rémes rendszerek, de abban egyeznek, hogy végüket mindig egy külső esemény hozta el.”