Mint ismeretes, az 1980 körüli ifjúkommunista Orbán Viktorból először radikális fiatal lázadó, majd meggyőződéses liberális, később az MDF-től megüresedett politikai teret betöltő konzervatív, utána a jól csengő polgári, ezt követően a magyar hazát és annak népét egyedül képviselő nemzeti, míg az előző kormányzati ciklusra aztán illiberális Orbán Viktor lett. Azonban itt sem állt meg. Néhány hete a közrádiónak hazudott Kossuth adón adta szokásos pénteki házi interjúját, pontosabban adta elő öntömjénező, álszerény monológját új kormányának, azaz önmagának legfrissebb elképzeléseiről és nagyszabású terveiről, Magyarország jövőjéről. Bejelentette, hogy ők most itt egy régi vágású kereszténydemokrácia fölépítésén dolgoznak. Itt azért álljunk meg egy gondolat erejéig. Ezt a nagy építkezést azzal a KDNP-vel karöltve végzik, amelynek pusztán felvállalt keresztényi értékrendje elegendő ok volt arra, hogy képviselőinek az 1990-es évek elején tett parlamenti felszólalásai alkalmával a nagy nyilvánosság előtt felhangozzék a Fidesz soraiból a gúnyos, alpári szöveg: „Csuhások! Térdre, imához!” Mindezt csak azért említettem meg, mert arra gondoltam: vajon mi lesz itt akkor, ha a kereszténydemokrácia építése közben netán a tömjénfüst is megjelenik? Ugyanis, mint ahogyan az akkor még fiatal demokratáktól megtudhattuk annak idején: „A kereszténydemokraták rögtön megvadulnak, mihelyt tömjénfüstöt éreznek.” Márpedig vadul építkezni nem szabad. Legalábbis nem vezet jóra.
