Elismeri-e az LMP és a Momentum az előválasztás legitimitását/eredményét – ez a legfontosabb kérdés azzal a stratégiával kapcsolatban, amelyet a budapesti önkormányzati választásokra készülő MSZP épít a Párbeszéddel közösen. A két párt ugyanis azt szeretné (erről Karácsony Gergely egyeztetett Molnár Zsolttal, az MSZP fővárosi elnökével), ha a főpolgármesteri posztot egy „előküzdelemben” a legesélyesebb ellenzéki jelölt nyerné meg. Hogy ez ki lehet, arról egyelőre találgatni sem érdemes. Ugyan rendre felmerül Karácsony neve, ám az nem hagyható figyelmen kívül, hogy például az LMP kommunikációja a volt miniszterelnök-jelölthöz is köti az újabb kétharmadot, illetve többször emlegették Horváth Csabát is, a szocialista politikust azonban vélhetően a múlt embereként minősítené az LMP és Momentum is. Nem véletlen, hogy egyre erősebb a baloldalon az érzet, miszerint nem zárható ki, hogy egy független főpolgármester-jelölt jöhet – olyan, mint Márki-Zay Péter Hódmezővásárhelyen, vagy éppen Mellár Tamás Pécsett. (Egyébként a DK sem lelkesedik az előválasztás ötletéért, de a végén valószínűleg kénytelen lesz rábólintani – ha állít jelöltet, akkor azért, ha nem, akkor azért.)
Hogy mikor lenne célszerű lebonyolítani az „előmérkőzést”, arról szórnak a vélemények – abban viszont mindenki egyetért, hogy legkésőbb tavaszig pontot kell tenni az ügy végére. Ennek csak az egyik oka, hogy így lehet őszig érdemi kampányt menedzselni. Hasonlóan fontos érv, hogy május végén lesznek az EP-választások – az eredmények tükrében pedig több párt esetleg újranyitná az önkormányzati megállapodást.
Persze ha az LMP vagy a Momentum nem bólint rá az főpolgármester-jelölti előválasztásra, attól még a kerületekben együttműködhet a másik három párttal, már csak önös érdekből is: polgármesteri és önkormányzati képviselői pozíciók nélkül szinte képtelenség hátországot építeni a 2022-es parlamenti választásokra, márpedig Molnár Zsolt úgy becsüli, a fővárosi kerületek kétharmada nyerhető (és Szegeddel együtt legalább 8-9 nagyvárost nyerhetnek meg az ellenzék jelöltjei).
Ha ugyan. Egyelőre ugyanis nem tudni, átszervezi-e a Fidesz az önkormányzati rendszert, és ha igen, miképp. Amennyiben öt-hat régióba rántja össze a kerületeket, azt a demokratikus ellenzék még meg tudja oldani – igaz, ebben az esetben az igazi nehézséget nem a jelöltek megtalálása jelenti, hanem a pártok közötti együttműködés újratervezése, hiszen ennyi helyről jóval nehezebb egyeztetni, mint 22 polgármesteri posztról. Amennyiben pedig a Fidesz a második szintet (fővárosi közgyűlés és főpolgármester-jelölt) iktatja ki (és rendeli például kormánybiztos, miniszter, és így tovább alá), akkor is akad öröm az ürömben: az ellenzék ütős kampányt építhet arra, hogy a Fidesz az előválasztásokon győztes erős ellenzéki jelöltet akarja megfosztani a főpolgármesterségtől.
