A munkaórák csaknem fele automatizálható lenne Magyarországon, ami 2,2 millió munkahelyet érint. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a dolgozók fele búcsút mondhat munkahelyének – sőt, a visszafogottabb forgatókönyv szerint 2030-ig a munkaóráknak csak a 24 százalékát fogják hazánkban automatizálni. Az azonban szinte bizonyosra vehető, hogy a munkahelyek átalakulnak, így azok betöltéséhez egészen más tudásra és képességekre lesz szükség, mint most. Mindez különösen a vidéki, alacsonyabb keresetű, monoton rutinfeladatokat végző munkavállalók számára lesz fájdalmas, ha a magyar kormány és a hazai vállalatok nem kapnak észbe, és nem kezdik el képzésekkel és átképzésekkel felkészíteni a jövő kihívásaira a jelenlegi és a jövő munkavállalóit – nagyjából így foglalható össze a McKinsey tanácsadó cég tanulmánya, amely azt vizsgálta, milyen hatással lehet az automatizáció a magyar gazdaságra és a munkaerőpiacra az elkövetkező bő egy évtizedben.
A jelenlegi helyzetről nem festenek éppen rózsás képet. Mint írják: Magyarországon hét év alatt 3,73 millióról 4,35 millióra nőtt ugyan a foglalkoztatottak száma, de a legtöbb új munkahely az alacsony vagy közepes hozzáadott értéket előállító szektorokban keletkezett - a közmunkában, a gépgyártásban és a feldolgozóiparban. A munkaalapú növekedés időszakában a termelékenységben rejlő növekedési potenciál javarészt kihasználatlan maradt, kevés szektorban javult a produktivitás, több iparágban – köztük a telekommunikációban – pedig csökkenést mértek. A foglalkoztatás javulása így mind kisebb hatást gyakorol a GDP növekedésére, miközben a jövőben növekvő szerepet kell kapnia a termelékenység növekedésének. A tanulmány szerzői szerint itt jön a képbe az automatizáció, amely kiutat jelenthet a munkaerőhiányból, valamint évente 0,8-1,4 százalékkal javíthatja a magyar gazdaság produktivitását. Ehhez persze a foglalkoztatás bővülésének mostantól kéz a kézben kell járnia az automatizációval: ez akár 30 százalékos javulást is eredményezhet egyes vállalatok termelékenységében.
A kutatók pozitív jövőképe ellenére a magyarok inkább félelemmel, mint örömmel tekintenek az automatizációra. Az unión belül Magyarországon a legerősebb az elutasítás: a megkérdezettek 38 százaléka értékeli negatívan az robotok és a mesterséges intelligencia terjedését. Ez azonban nem is olyan meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a munka világát jelentősen átalakítja majd a digitalizáció és a robotizáció, és az új technológiák egészen más képességeket követelnek meg. Erre pedig a magyar munkavállalók nem feltétlenül vannak felkészülve. Mint arra a tanulmány szerzői is rámutatnak: a megszűnő munkahelyek helyett lesznek ugyan újak, ezek viszont jellemzően technikai képességeket, kreativitást, komplex problémamegoldó készségeket, jó vezetői és szociális készségeket igényelnek.
Magyarország automatizációs potenciálja megegyezik a világátlaggal, és hasonló a visegrádi országokéhoz, azonban magasabb, mint az Európai Unió átlaga. Ennek oka, hogy nálunk a foglalkoztatásban a jól automatizálható ipar részaránya magas - 31 százalék -, ami meghaladja az EU 25 százalékos átlagát.
Leginkább az ismétlődő és jól kiszámítható feladatok válthatók ki a robotizációval. Az automatizálható tevékenységek aránya így a gyáriparban (64 százalék) valamint a bányászat és kőfejtésben (62 százalék) a legmagasabb. A kreatív gondolkodást, a bonyolult problémák megoldását vagy szociális készségeket igénylő foglalkozásokban lényegesen kisebb a várható automatizáció mértéke. Az építészeknél, jogászoknál és pedagógusoknál például csak 12-19 százalékos az arány.
A foglalkoztatottak száma szerint az automatizálás leginkább a gyáripart, a kereskedelmet és a szállítást fogja érinteni. Földrajzi szempontból az egész ország megérzi majd a változást, de a budapesti munkavállalók kevésbé. Azokat a megyéket viszont, amelyekben a munkaerő több mint 30 százaléka dolgozik a gyáriparban – például Komárom-Esztergom vagy Fejér megye - erőteljesebben fogja érinteni a változás.
A McKinsey tanulmánya szerint az automatizálás ugyan megszüntet bizonyos munkahelyeket, a legtöbb foglalkozásban azonban a technológia valószínűleg csak kiegészítő szerepet játszik majd. A magyarországi munkahelyek mintegy 60 százaléka legalább részben robotizálható, de a foglalkozásoknak csak kevesebb mint 3 százalékát lehetne teljes körűen automatizálni.
Az automatizáció vesztesei ráadásul éppen azok lehetnek, akik most is nehezebb helyzetben vannak. A tanulmány szerzői figyelmeztetnek: az automatizáció erősítheti a társadalom kettészakadását, hiszen az alacsony képzettséget igénylő munkakörök alakulhatnak át a legnagyobb mértékben, miközben magasabb képzettséget igénylő új állások jöhetnek létre. Az automatizálható tevékenységek aránya ugyanis az alsó-középszintű jövedelmi kategóriájú foglalkozásokban a legmagasabb, mivel ezek a munkák nagyrészt rutinszerű feladatokból állnak.
A várhatóan mélyülő társadalmi szakadék ellen az államnak és a vállalatoknak kell aktívan tenniük, leginkább a képzések megfelelő átalakításával – hívják fel a figyelmet a tanulmány készítői. A gyerekeknek már az általános iskolában lehetőséget kell kapniuk a programozás, az adatelemzés elsajátítására, a számítástechnikai ismeretek fejlesztésére, valamint a csapatmunka- és az alkalmazkodó képesség, a kreatív, döntéshozatali, érvelési készségek erősítésére. Az oktatásban és a képzésben – a felnőttképzést is beleérve – a vállalati szféra aktív részvételére is szükség van. A felnőttoktatásban azonnali nagyszabású átképzési programok szükségesek, amelyek segítik a jelenlegi és a jövőbeni munkaerőt az automatizált gazdasághoz való alkalmazkodásban.
Több munkahely fog megszűnni Magyarországon a digitalizáció és a robotizáció miatt, mint amennyi létrejön. Ennél is nagyobb kihívást jelent azonban a magyar munkavállalók számára, hogy teljesen más szakmákban keletkeznek majd az új munkahelyek. Erre a magyar munkavállalók nincsenek felkészülve és megfelelő képzés hiányában nem is lesznek - véli Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke. Szerinte egy olyan munkaerőpiaci stratégia kidolgozására lenne ezért szükség, amely számba veszi, mely területeken várhatók a legnagyobb változások, és azokhoz milyen képzettségű munkaerőre lesz szükség. Megjegyezte: kérdés, hogy az átképzést milyen forrásból és mikor kell „megoldania” a munkavállalónak, szerinte ezt a Munka törvénykönyvében kellene szabályozni.
Jelenleg a munkaügyi központok csak akkor kezdenek el foglalkozni a munkavállalókkal, amikor már elveszették az állásukat. Márpedig az automatizáció előbb utóbb minden munkavállalót utolér, ezért nem kellene addig várni, amíg valakinek megszűnik a munkahelye, elébe kell menni a változásoknak – fogalmazott. Javaslatuk szerint például a Nemzeti Foglalkoztatási Alapba a munkavállalók által befizetett összegeket egyéni számlákon kellene vezetni, és ebből a vállalatok és az állam közreműködésével kellene finanszírozni a dolgozók átképzését. Ez a munkaadóknak is inkább érdeke volna, mint hogy elküldje a dolgozóit, igaz, ehhez a munkavállalóknak is rugalmasabbnak kell lenniük. A szemléletváltásra az oktatásban is szükség van. Miközben ugyanis az informatikában vagy a közlekedésben az elmúlt 50 évben óriási változások zajlottak le, a magyar iskolákban lényegében ugyanazt tanítják ma is, mint 50 évvel ezelőtt – mutatott rá a szakszervezeti vezető. Ha ezeken a területeken nem lesz változás - márpedig a szakszervezeti szövetség legfeljebb a kommunikációban, de tettekben nem érzékel ilyen törekvéseket - nagy baj lesz. Strukturális munkanélküliség fog előállni, azaz egyszerre lesz jelen a munkaerőpiacon a munkanélküliség és a munkaerőkereslet.
Hasonló forgatókönyvet vázolt fel László Zoltán, a Vasas Szakszervezet alelnöke is. Mint mondta: területükön az elmúlt egy évben mintegy 2000 munkahelyet számolt fel az automatizáció, és egyelőre nem nagyon látszik, mi jön helyette. Ráadásul a másik oldalról a képzett munkaerő hiánya miatt is szűnnek meg állások: nemrég egy, a hazainál drágább munkaerőköltségű országba vittek el tőlünk egy beruházást, mert a cég Magyarországon nem látta biztosítottnak a megfelelő képzettségű munkavállalói bázist. Megjegyezte: a munkavállalókat nem lehet úgy rakosgatni, mint a legódarabkákat, egy fémipari munkást nem lehet csak úgy átirányítani a vendéglátásba. László Zoltán ezért úgy látja: az automatizáció a tanulmányokban jelzetteknél bonyolultabb probléma - rövidtávon mindenképp. Hosszú távon lehet, hogy az automatizáció nem csak megszűntet, hanem teremt is új munkahelyeket, és minden bizonnyal alkalmazkodik is majd hozzá a magyar munkaerőpiac, rövidtávon azonban inkább az látszik, hogy egy-egy megszűnő munkahely több másikat is magával ránt. Ha megszűnik a gyári munkások állása, akkor azokra a buszsofőrökre sem lesz szükség, akik a munkásokat szállították a gyárba, és azokra sem, akik az étkezdében kiszolgálták őket, vagy akik a munkaruhájukat, eszközeiket elkészítették - sorolja László Zoltán a járulékos hatásokat, amelyekkel szerinte az automatizáció hatásait vizsgáló tanulmányok nem számolnak. Éppen ezért a munkaügyi döntéshozóknak sürgősen el kellene kezdeniük tárgyalni a munkaerőpiac szereplőivel ezekről a kérdésekről: ilyen irányú törekvéseket azonban a jelenlegi kormány részéről nem igazán tapasztalnak.
