Az Alzheimer-kór egy idegrendszeri degeneratív betegség, amelyet hanyatló tudat és viselkedési zavarok jellemeznek. Többnyire a 65 év felettieket támadja, a memória és egyéb mentális képességek elvesztésével jár. Egyelőre nem gyógyítható és az agyban keletkezett károsodás sem fordítható vissza. Időben elkezdett kezeléssel viszont lassítható a leépülés folyamata.
Bár a memóriavesztés az Alzheimer-kór egyik leggyakoribb korai jele, akkor még nem kell aggódni, ha időnként elfelejtünk dolgokat, amelyek később eszünkbe jutnak. Intő jel lehet azonban, ha olyan esik ki, amire muszáj lenne emlékezni. A környezetünkben élők esetében fel kell, hogy tűnjön, ha valaki olyan kérdésekre, amelyekre korábban probléma nélkül, általában hosszasan válaszolt, lassabban, koncentrálva, a szavakat keresve felel – írja a Step to Health.
Súlyos esetekben mindez mások számára is észrevehető, a betegek többször is megkérdezhetik ugyanazt, külső segítségre van szükségük a számukra fontos dolgok megjegyzéséhez és felidézéséhez. Gyakran elfelejtik, hova tették a tárgyakat, nem ritka, hogy másokat azzal vádolnak: eltették vagy akár el is lopták. Családtagjaik gyakran arról számolnak be, a betegek elvesztik a józan eszüket, észszerűtlen vagy logikátlan döntéseket hoznak. A betegség korai figyelmeztető jele a személyes higiénia iránti igény megszűnése, a beteg nehezen szánja rá magát a fürdésre, felöltözésre - derül ki a HáziPatika és az EgészségKalauz cikkeiből.
Komoly jel, ha valaki gyakran elfelejti, milyen nap van, hol van vagy miért ment bizonyos helyekre, és ezeket sok próbálkozás ellenére sem tudja felidézni. Gyakori, hogy nem tudnak befizetni egy számlát, elindítani egy banki átutalást vagy egy új receptet követve főzni. A teljesen hétköznapi, rutinszerű, megszokott feladatok elvégzése is nehezebbé válhat: elfelejtik, hogyan kell a háztartási eszközöket használni, nem tudják felidézni a kedvenc társasjátékuk szabályait, vagy a korábbi hobbijukhoz kötődő tennivalókra sem emlékeznek.
Illusztráció: AFP
Az Alzheimer-kór tünete lehet az is, hogy az érintett egyre kevésbé képes térben, illetve időben tájékozódni és az érzékelésben is lehetnek gondjai. Például nem, vagy csak nagyon nehezen tud különbséget tenni a színek között, nem érzékeli a kontrasztot, a mélységet, nem tud megkülönböztetni egymástól ismerős arcokat, de az is előfordulhat, hogy a fényviszonyokhoz nem tud megfelelően alkalmazkodni.
A nyelvvel, beszéddel, írással, esetleg olvasással kapcsolatos nehézségek is igen jellemzőek. A betegnek nem jutnak eszébe a megfelelő szavak, nem képes megnevezni egy-egy tárgyat, nehezére esik követni egy beszélgetés fonalát, könnyen ismételheti önmagát. Problémát okoz egy gyors tempójú vagy több résztvevős társalgásban való részvétel. Nehezen formálja a szavakat, belezavarodik a gondolataiba. Ezek azt is eredményezhetik, hogy az érintett jóval kevesebbet beszél, mint korábban, zárkózottabbá, hallgatagabbá válik. A betegség sokszor szociális elszigetelődéssel, távolságtartással jár. Egyre kevésbé vesz részt olyan tevékenységekben is, amelyeket korábban nagy örömmel csinált. Nincs kedve kezdeményezni, hangulatában drasztikus változás észlelhető, gyakran depressziós, frusztrált vagy ingerlékeny, személyiségének változásai a környezete számára félelmetessé teszik.
