Sergio Mattarella olasz elnök elvesztette a türelmét az olasz parlamenti pártokkal kapcsolatban. Az államfő utolsó kísérletet tett arra, hogy működőképes kormányt hozzon létre. Mattarella elsődleges célja: elkerülni az előrehozott parlamenti választást, hiszen szerinte ez hazárdjátékkal érne fel Olaszország jelenlegi gazdasági helyzetében, amikor számos az ország szempontjából igen fontos intézkedést kellene elfogadni, ráadásul semmi garancia sincs arra, hogy egy idő előtti voksolással sikerülne kiutat találni a jelenlegi, nem éppen biztató válságból. Az alapvető gond az, hogy míg korábban a bal- és a jobboldal határozta meg az ország belpolitikáját, az Öt Csillag Mozgalom (M5S) felemelkedésével három olyan politikai blokk alakult ki, amelyek más és más ideológiát képviselnek és képtelenek a megegyezésre.
Kezdetben az M5S és a március 4-én megrendezett választáson az élen végzett jobboldali szövetség próbálkozott az új kabinet életre hívásával. A „csillagosok” kormányfőjelöltje, Luigi Di Maio egyezkedett erről Matteo Salvinivel, a voksoláson a legtöbb mandátumot szerzett jobboldali blokk vezetőjével, a jobboldali radikális Északi Liga (LN) vezetőjével. Két kérdésben azonban nem tudtak közös nevezőre jutni. Egyrészt abban, melyikük legyen a miniszterelnök, másrészt pedig Di Maio hiába követelte Salvinitől, hogy szabaduljon meg a számukra elfogadhatatlan Silvio Berlusconi személyétől. Di Maio egyébként hétvégén újra kísérletet tett a populista koalíció feltámasztásával, azt javasolta Salvininek, együtt döntsék el, ki legyen a következő miniszterelnök.
Miután az M5S és az LN egyezkedései zátonyra futottak, az Öt Csillag Mozgalom a választáson leszerepelt Demokrata Párttal (PD) kezdett tárgyalni. Hamar kiderült azonban, mennyire megosztott a PD. Miközben a párt új elnöke, Maurizio Martina hajlandónak mutatkozott az M5S-szel való kormányzati együttműködésre, a voksolást követően lemondani kényszerült pártelnök, volt miniszterelnök Matteo Renzi minden kooperáció lehetőségét elutasította, s ragaszkodott ahhoz, hogy a demokraták vonuljanak ellenzékbe. Mivel Renzi befolyása továbbra is óriási a párton belül, ezért az ő nézetei kerekedtek felül.
Ezután egyértelműen kiderült: patthelyzet alakult ki. Sergio Mattarella ezért hétfőre magához rendelte a pártvezetőket, hogy egy utolsó kísérletet tegyen a megegyezésre. Di Maio ugyan azt javasolta, már májusban tartsanak idő előtti voksolást, ezt azonban az államfő elutasította. Az M5S vezetőjének sietsége alighanem arra vezethető vissza, hogy bár a közvélemény-kutatások szerint a „csillagosok” nagyjából ugyanúgy szerepelnének, mint március elején, az egyes időközi választások ezzel szemben azt mutatták, hogy a párt felül van mérve. Egy előrehozott választás egyértelműen az Északi Ligának lenne a legjobb, amelyet már minden közvéleménykutató 20 százalék felett mér. Ettől függetlenül nem vehető készpénznek, hogy egy jobboldali koalíció elegendő mandátumot szerezne a kormányalakításhoz, mert a LN népszerűségének növekedésével egyúttel folyamatosan csökken a Berlusconi által fémjelzett Forza Italia támogatottsága.
Salvini azt javasolta az elnöknek, hogy decemberig egy jobboldali kormány maradjon hatalmon, így ezen idő alatt fogadnák el a költségvetési törvényt, valamint a választási reformot, amely – egy új voksolást követően – tisztább viszonyokat teremtene. Ezután pedig előrehozott voksolást rendeznének. Salvini süket fülekre talált felhívásával. Di Maio ugyanis ragaszkodna a június 24-én megrendezendő voksoláshoz.
Mattarella elképzeléseitől nem állna ugyan távol egy jobboldali kisebbségi kormány kinevezése, ettől függetlenül valószínűtlen az, hogy a pártok képesek legyenek erről közös nevezőre jutni. A legvalószínűbb, hogy az államfő szakértői kormányt nevez ki, amelynek feladata a legégetőbb törvények elfogadása lesz. Paolo Gentiloni hivatalban lévő miniszterelnök ezt úgy kommentálta: aki nemet mond az államfő elképzeléseire, az Olaszországra mond nemet.