A mai magyar korszellemnek megfelelő írások egyikében azt olvastam, hogy Kádár János pánikolt a futballmeccsek alkalmanként több tízezres tömegétől. Ehhez képest a hatvanas években úgy nőtt fel a kis ember, hogy teljességgel természetes volt számára a labdarúgó-mérkőzések ma már (itthon) felfoghatatlan látogatottsága. Nem voltam rest, és összeszámoltam, hány telt házas futballeseményen voltam kinn a Népstadionban. Csak a minimum 70 ezres érdeklődést vettem figyelembe, 1981 két válogatott mérkőzése azért került ide, mert akkor 68 ezerben maximálták a kibocsátott jegyek számát. Így is négy hazai vb-selejtezőn 266 ezer nézőt regisztráltak, összesen csupán hatezer belépő maradt parlagon... Szóval, „az én meccseim”:
1964. V. 23.: Magyarország–Franciaország 2:1 (80 000 néző).
1964. VII. 19.: Újpest–FTC 4:2, Honvéd–Vasas 4:3 (85 000).
1965. IV. 11.: Vasas–MTK 2:0, Honvéd–FTC 3:0 (75 000).
1965. IX. 5.: Magyarország–Ausztria 3:0 (80 000).
1965. X. 9.: Magyarország–NDK 3:2 (80 000).
1966. III. 2.: FTC–Internazionale 1:1 (76 000).
1966. VIII. 14.: Vasas–FTC 3:0 (85 000).
1966. X. 5.: FTC–Olimpija Ljubljana 3:0, Vasas–Sporting Lisszabon 5:0 (70 000).
1966. XII. 8.: Vasas–Internazionale 0:2 (80 000).
1967. IV. 16.: Vasas–Honvéd 1:0, FTC–Újpest 3:0 (76 000).
1967. V. 28.: Vasas–Újpest 1:0, FTC–MTK 2:0 (85 000).
1967. IX. 27.: Magyarország–NDK 3:1 (72 000).
1967. X. 11.: FTC–Arges Pitesti 4:0, Vasas–Dundalk 8:1 (80 000).
1968. V. 4.: Magyarország–Szovjetunió 2:0 (80 000).
1969. V. 25.: Magyarország–Csehszlovákia 2:0 (80 000).
1971. IX. 25.: Magyarország–Bulgária 2-0 (75 000).
1972. IV. 29.: Magyarország–Románia 1-1 (70 000).
1973. IV. 29.: Magyarország–Ausztria 2-2 (75 000).
1973. VI. 13.: Magyarország–Svédország 3-3 (80 000).
1973. IX. 9.: Vasas–Újpest 4-2, FTC–Honvéd 2-1 (79 000).
1974. IV. 10.: Újpest–Bayern München 1-1 (80 000).
1975. IX. 6.: Honvéd–Vasas 3-1, FTC–Újpest 4-1 (75 000).
1975. IX. 20.: Újpest–Vasas 1-0, FTC–Honvéd 4-3 (75 000).
1977. IV. 23.: Újpest–MTK 5-2, Vasas–FTC 4-1 (70 000).
1977. IV. 30.: Magyarország–Szovjetunió 2-1 (70 000).
1977. V. 28.: Magyarország–Görögország 3-0 (70 000).
1977. X. 29.: Magyarország–Bolívia 6-0 (70 000).
1978. IV. 8.: Újpest–Honvéd 3-2, FTC–Vasas 1-1 (75 000).
1981. VI. 6.: Magyarország–Anglia 1-3 (68 000).
1981. X. 31.: Magyarország–Norvégia 4-1 (68 000).
1985. V. 14.: Magyarország–Hollandia 0-1 (75 000).
1986. III. 16.: Magyarország–Brazília 3-0 (70 000).
A kétezres években gyakran alig volt néző a Puskásra keresztelt arénában Fotó: Népszava
Ez, akárhogyan számolom is, huszonkét esztendő alatt 32 alkalom. S nem láttam – legalábbis a helyszínen nem – valamennyi telt házas találkozót. Arról nem szólva, hogy az ötvenes években még magasabbra szökött a nézőszám, hiszen 1959 szeptemberéig nem volt világító-berendezés a Népstadionban, és annak négy monstruma jócskán elvett a befogadó-képességből. A Kádár-korszak első három évében, 1957 és 1959 között tizenkétszer teltek meg dugig a lelátók; ez 90-104 ezer nézőt jelentett! Az 1957. április 28-án rendezett Újpest–MTK (2:1), FTC–Vasas (1:1) kettős meccs a maga szerény 80 000 szurkolójával a tizenharmadik helyen kullogott e periódusban...
Azt se felejtsük el, hogy a magam harminckettes lajstromában kizárólag a „minden jegy elkelt” táblás találkozók szerepelnek. Ha a „csupán” 50-65 ezer nézőt vonzó mérkőzéseket is felsoroltam volna, akkor e lap sportszekciójának vezetője vagy keserves küzdelemre kényszerül rovata oldalszámi bővítéséért vagy terjedelmi korlátok miatt nem tudja lehozni írásomat. Hozzáteszem, hogy – ha rettegett Kádár, ha nem – tizenhárom-tizennégy éves koromtól szülői kíséret nélkül járhattam a meccsekre, a telt házas Népstadionban sem fenyegetett semmiféle veszély. Pedig az volt a szokás, hogy – amennyiben az FTC a második félidőben a Népstadion (Stefánia) út felőli kapura támadott – a ferencvárosi és az újpesti tábor a szünetben helyet cserélt, azaz az alsó és a felső karéj közti sétányon elhaladt egymás mellett. Azt a korzót nem kellett lezárni, mint napjainkban a fél várost olyan FTC–Újpest „kedvéért”, amelyen a töredéke sincs a hajdani közönségnek, az úgynevezett futball meg nem is hasonlít a valódi labdarúgásra.
Ennélfogva az nem állítható, hogy napjaink minden meccsén béke van. De annyit minden további nélkül ki lehet jelenteni: Kádárnak a mostani NB I-es találkozók többségén a legkevésbé sem kellene tartania a tömegtől, elvégre a mai kulisszák emblémái a tök üres szektorok.
Elérkezett az idill.
