Feloldották a titkosítást, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) március 30-án közzétette hivatalos honlapján a legfőbb ügyészséggel 2009 februárjában megkötött megállapodás szövegét. A dokumentum titkosításának feloldását a román igazságügyi miniszter, Tudorel Toader kérte. Azóta kiderült, nemcsak a legfőbb ügyészség, - és természetesen a neki alárendelt intézmények, a Korrupcióellenes Ügyészség, a DNA illetve a terrorizmus ellenes ügyészség -, hanem az Igazságszolgáltatási Felügyeletnek és a legfelsőbb bíróságnak is volt titkos megállapodása a SRI-vel, amelyeket állítólag tavaly felmondtak. A legfelsőbb bírói tanács (CSM) fel is kérte a fennhatósága alá tartozó intézményeket, hogy kezdeményezzék a titkosszolgálatokkal kötött paktumuk titkosításának a feloldását. Az is kiderült, hogy a titkosszolgálat, a SRI „műveleti területként” kezelte a bíróságokat, és a cinizmus netovábbjaként a titkosszolgálati ügynökök munkadíját utólag kiszámlázták a vádlottaknak perköltség címén.
Nem kell jogtudósnak lenni ahhoz, hogy egyértelművé váljon, a román titkosszolgálat és az igazságügyi szervek összefonódása/titkolt együttműködése azt az évek óta hangoztatott, de az érintettek által mindig következetesen tagadott vádat támasztja alá, miszerint Románia „szekusállam”, legjobb esetben is ügyészállam. A titkos paktumok, az összefonódások alapvető jogállami normákat sértenek, hiszen felülírják a hatalmi ágak kötelező szétválasztásának elvét, az igazságszolgáltatás függetlenségét, a tisztességes bírósági eljáráshoz való állampolgári jogot. És természetesen a román alkotmányt is sérti, a román demokrácia lényegét kérdőjelezi meg.
Az Európa-szerte „sztárolt” korrupcióellenes főügyész, Laura Codruta Kövesi és az általa vezetett hivatal, a DNA azt követően került kényes helyzetbe, hogy március 16-án Klaus Johannis államfő hivatala március 16-án közleményt adott ki, amelyben az elnök leszögezte: a nemzetbiztonság első számú szavatolója, a Legfelsőbb Védelmi Tanács semmilyen titkos megállapodást nem fogadott el és nem hagyott jóvá a titkosszolgálat és az igazságügyi intézmények között. A továbbiakban pedig a közlemény nem úgy fogalmazott, hogy „ha léteznek ilyenek, akkor..”, hanem azt állítja, hogy ezeket a paktumokat saját hatáskörben kötötték meg az intézmények. Vagyis az elnöki hivatal és 2014 decembere óta hivatalban lévő Johannis államfő, aki mindeddig kiállt a DNA és Kövesi mellett, sohasem kifogásolta az intézmény módszereit és visszaéléseit, de a szociáldemokrata, szociál-liberális (PSD-ALDE) kormány igazságügyi törvénymódosítási kísérlete ellen személyesen is kiment tüntetni, közleményével beismerte a titkos paktumok létét.
Ezzel az elnöki közleménnyel szakadt el a gát, s indult el a lavina, amely azonban, legalábbis egyelőre, nem rengette meg sem Romániát, sem a Korrupcióellenes Ügyészséggel szembeni lakossági bizalmat. Az emberek nem vonultak tömegesen utcára, nincsenek az igazságügyi törvények módosítása elleni demonstrációkhoz mérhető lakossági megmozdulások, csupán szakértők valamint magas rangú igazságügyi vezetők mondták ki, hogy a kialakult helyzet súlyos, a hírszerzés nyomozati kompetenciái ma az egykori kommunista titkosszolgálat, a hírhedt Securitate hatáskörét is meghaladja.
A román média egy része és a baloldali, jelenleg kormányzó pártok hosszú évek óta politikai boszorkányüldözéssel vádolják a DNA-t, a hírszerzés, a SRI elleni vád, miszerint az törvénytelenül beavatkozik a büntetőjogi eljárásokba, ennél újabb keletű. Civil szervezetek, szakértők mintegy három éve követelik e megállapodások titkosságának feloldását és nyilvánosságra hozását, a jogállamban elképzelhetetlen összefonódások megszüntetését.
De mindennek a létezését is tagadták következetesen, mint ahogy a szekusállam, mélyállam, párhuzamos állam és egyéb elméleteket is a nevetséges összeesküvés elméletek egyikének nevezték az érintettek.
Csakhogy a nemlétező mára nyilvánossá vált. A megállapodások szerint a titkos megállapodás a SRI és a Legfelsőbb Ügyészség között jött létre 2009 februárjában, de nem volt teljesen előzménytelen. 2003-ban, 2004-ben és 2007-ben is köttetett egyezmény, ezeket hatályon kívül helyezte és egy igen széleskörű megállapodást írtak alá. Ennek értelmében a Securitate utód SRI és a Legfelsőbb ügyészség, valamint annak intézményei, a DNA és a terrorizmus elleni ügyészség a nemzetbiztonság ellen irányuló bűncselekmények, a terrorizmus területén, valamint egyéb súlyos bűncselekmények esetében hasznosítják a rendelkezésükre álló információkat, megosztva egymással azokat. Közös operatív csapatok jöttek létre, az ügyészség gyorsan hozzájárult a hírszerzés által kért lehallgatások jóváhagyásához, amelyet aztán már csak a szolgálat által megrostáltan kapott meg az ügyészség. A hírszerzés valójában nyomozati szervvé vált, aktív részvevője lett a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) tevékenységének, amit az tett lehetővé, hogy a korrupcióellenes hadjáratot csúcsra járató Traian Basescu elnöksége idején a Legfelsőbb Védelmi Tanács még a korrupciót is a nemzetbiztonsági kockázatok közé sorolta.
Laura Codruta Kövesi évek óta állította, „nem létezik, és nem is létezett semmiféle SRI–DNA-megállapodás”. A nyilvánosságra került titkos dokumentumon viszont a DNA részéről az ő neve és aláírása szerepel.
Ezek után nem kérdés, hogy alapvető emberi és állampolgári jogok váltak a román korrupcióellenes harc áldozataivá, a hatalmi ágak függetlensége illúzió volt, az ünnepelt DNA pedig a titkosszolgálat egyik eszköze. Mindezek ellenére nem várható különösebb földrengés Romániában, mert a másik oldalon a hitelét vesztett, szétzilált, korrupció miatt elítélt vagy megvádolt politikusokkal tele szociáldemokrata párt, a PSD áll. És azt sem lehet tudni, milyen hatással lesznek ezek a lelepleződések a folyamatban lévő perekre, amelyek bizonyítékait ilyen módszerekkel gyűjtötték be, leállnak-e a nyomozások, amelyek megkezdődtek, sikerül-e visszanyesni a titkosszolgálat kompetenciát. A tét nem a regnáló román kormány, hanem a román jogállam sorsa, a kérdés az, jogállam lesz vagy szekusállam marad Románia.
