A magas férfi, aki Szolnokról jött, zavartan magyarázza: tegnap még heten is ígérték, jönnek, hozzák ismerőseiket, betegeiket is. Ma reggel viszont, amikor indultam, a peronon nem láttam ismerőst, s amikor a vonat beállt az állomásra már tudtam, csak nem hittem, hogy egyedül vagyok ott. Én ezt nem értem – mormogja. Dörzsöli tenyerét, toporog. Hideg van.
Beszél arról is, azt sem érti, hogy egy hete miért ugrott ki a demonstráció mögül a másik szakszervezet, a Magyarországi Mentődolgozók Szövetsége. A sztrájkköveteléseket és az ezt a tüntetést beharangozó levelet még közösen írták a FESZ vezetőivel. Az is furcsa – mondja -, hogy a tüntetés előtt fél nappal Cser Ágnes az MSZ-EDDSZ szakszervezet vezetője azt nyilatkozta, minden rendben, okafogyott a rendezvény, hiszen ők a kormánnyal eredményesen tárgyalnak. Megtisztelő az is – sorolta -, hogy Lázár János kancelláriaminiszter hódmezővásárhelyi fórumáról délelőtt üzent nekik is, hogy a kormány elkötelezett a béremelésért, és – szerinte - csak az ellenzéki pártok használják fel sajátos céljaikra az egészségügyi dolgozókat.
„Akkor csak azt nem értem, miért nincs a hó közepén már egyetlen fillérem sem, ha nekik is igazuk van” - teszi hozzá.
Az alapellátásban dolgozó ápolónők arról panaszkodnak, hogy a kötelező minimumon túl egyetlen fillért sem kapnak, pedig a praxisok bevételét jelentősen növelték az elmúlt években. Egyikük szerint a kamara csak a tagdíjat szedi tőlük, de szót senki nem emel értük. Nem tartoznak sehova. Hát most eljöttek ide.
Van aki csalódottságát azzal magyarázza, hogy reggel a Facebookon indult egy dezinformációs akció, miszerint a délutáni tüntetés elmaradt. Azért néhány százan mégis megérkeztek az Alkotmány utcában fölállított nagyszínpad elé, hogy szót emeljenek a legkiszolgáltatottabb egészségügyi dolgozókért.
A lila lufikkal díszített színpadról, amire kikerült a politikamentes rendezvény felirat is, a szónokok főként arról beszélnek, hogy hiába mondja azt a kormány: emelte jelentősen a béreket, a valóságban az egészségügyiek még mindig túl sokat dolgoznak, túl kevés pénzért. Van olyan, aki egy utazó táskával jár munkába, mert amint befejezi a műszakot, indul a következő állásába. Van úgy, hogy három napig sincs otthon, s amikor végre hazaér, akkor annyi ideje marad, hogy tiszta ruhával töltse meg megint az utazótáskáját.
„Anya, olyan jó lenne, ha beteg lennék, mert akkor velem is olyan sokat lennél, mint a betegekkel a kórházban” - idézi fiát Végh Mária ápolónő a színpadon. S ő is hosszan sorolja, mi miért nehéz, elviselhetetlen.
Móri Péter orvos azt mondja: ő szakdolgozóként áll itt. Annak idején „tökös” ápolóként kezdte, s azóta hiába lett orvos, lélekben megmaradt szakdolgozónak. Ő az egyszeri ember történetével magyarázza, miért vannak ennyien. Hőse a parkban egy padon szögbe ült, de nem állt fel onnan, csak szenvedett. Amikor megkérdezték, miért nem tesz semmit, az egyszeri ember azt felelte: még nem szúr, nem fáj eléggé.
Hiába tudja, érzi mindenki, aki csak az ellátórendszerrel kapcsolatba kerül, hogy a helyzet egyre rosszabb, nincs pénz olyan alapvető dolgokra sem mint a WC papír vagy a gumikesztyű – mozdulni nehéz. Az egyik ápolónő a színpadon arról mesél, hogy amikor kérte a betegeket, jöjjenek el értük, magukért a mai rendezvényre, volt aki azt felelte: maguk vannak értünk, miért mennénk?
A tüntetés után este megérkezett a két szakszervezet – FESZ, MOMSZ – sztrájk-tárgyalást kezdeményező levelére a válasz. Ezt Kusper Zsolt, a Magyarországi Mentődolgozók Szövetségének elnöke a Facebook-on nyilvánosságra hozta. A levélben Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkár amellett, hogy számba vette a kormány érdemeit, politikai célúnak minősítette és visszautasította a sztrájk fenyegetést. Egyben kifejezte reményét, hogy a jövőben a levélírók is „megtalálják az utat azokhoz a reprezentatív szakszervezetekhez, akik évek óta részesei a folyamatos és eredményeket felmutató tárgyalásoknak.”
A tüntetésen készült fotóinkat itt találja!
