A vezetőedzőként legutóbb Szombathelyen dolgozó korábbi válogatott labdarúgó élvezi a munkát a Mészöly Focisulinál, elmondása szerint ugyanakkor számára a felnőtt futball az első.
- Az utóbbi napokban javuló állapotról szóló híreket hallani az édesapjával kapcsolatban.
- Igen, szerencsére ami az elmúlt hetekben nehézségeket okozott – a magas láz és a tüdőgyulladás –, már elmúlt, újabban egyre jobb erőben érzi magát az édesapám. Átszállítottuk őt a Szent Ferenc Kórházba, ahol például külön gyógytornásza van, most azon dolgoznak, hogy mielőbb újra a saját lábára tudjon állni. Napról napra azt látom rajta, hogy a kedve is jobb egy kicsit, függetlenül attól, hogy nehezen viseli, hogy hatodik hete fekszik a kórházban. Néha azért már nyomja a vicceket, de nem egyszerű helyzet ez számára sem, hiszen nincs ahhoz hozzászokva, hogy oda legyen kötve valamihez. Erős, szeretne meggyógyulni, ez fontos.
- Mindkettejüknek szívügye a klub, így felteszem, szóba kerül egymás között a Vasas futballcsapatának gyengélkedése is.
- Természetesen figyelemmel követjük a csapat szereplését, ő is. Jómagam februárban kint voltam a Fáy utcában, részt vehettem az új stadion bejárásán, nagyon tetszett, amit láttam. Remek volna, ha a Vasas-család úgy élné meg az átadást, hogy élvonalbeli a csapat, most sajnos még ez is kérdéses. Reméljük a legjobbakat.
- Tartják magukat azok a pletykák, melyek szerint hamarosan nem csak meghívott vendégként tűnhet fel a Fáy utcában...
- Szabad edző vagyok és van kötődésem a Vasashoz, talán szerénytelenség nélkül mondhatom, jogosan merül fel az én nevem is hasonló helyzetben, letettem már annyit az asztalra Angyalföldön, hogy ez így legyen. Korábban is híreszteltek hasonlót, bevallom, ilyenkor mindig van egyfajta rossz érzés bennem, illetve ahogy elmondták, a vezetőségben is, nem feltétlenül szerencsés pletykákból hírt kreálni. Habár azt is el kell fogadni, hogy a zuhanyhíradó híreivel ez általában így szokott lenni.
- Ha döntenie kéne, sokat gondolkodna azon, hogy átvegye-e a Vasas irányítását?
- Nem lenne egyszerű feladat, de a kötődésemre való tekintettel valószínűleg nehezen mondanék nemet.
- Augusztusban váltak el útjaik a Haladással. Hiányzik önnek a napi munka?
- Bizony, főleg, ahogyan telnek a hónapok. Függetlenül attól, hogy egyébként nagyon élvezem a munkát a Mészöly Focisulinál: a legutóbbi hétvégén például két korosztályunkkal is tornát nyertünk. Most a Focisuli ügyeibe is jobban bele tudok folyni, bőven akad feladatom: akár a létesítményfejlesztés terén, vagy a tornák, edzések szervezésében. Az én szívemhez ugyanakkor a felnőtt futball áll közelebb, bízom benne, hogy előbb-utóbb megtalál egy olyan klub, amelynél újra megkapom a bizalmat.
- Biztosan voltak ajánlatai az utóbbi hónapokban határon innen és túlról is. Kizárólag magyarországi lehetőségek érdeklik?
- Volt két külföldi lehetőségem is, Afrikából és Romániából kerestek. Mindkét esetben úgy éreztem, hogy még várnom kell kicsit, meglátom, milyen lehetőségek lesznek Magyarországon akár már a nyártól, ennek függvényében fogok dönteni. Elsődlegesen itthon szeretnék dolgozni.
