Lehet, hogy félreismertük. Valójában nem kíméletlen, egyeduralomra törő, csak magára és szűk környezetére gondoló politikus, aki nyűgnek tekinti a tevékenységét itt-ott még ellenőrző civil és nemzetközi szervezeteket. Távol áll tőle, hogy maga osztogasson megrendeléseket családtagjainak, sőt, éppen hogy visszatartja a közbeszerzésektől az apját, a testvérét, és ha kell, a vejét. Voltaképpen kifejezetten hasznosnak tartja a sokszínű, kritikus sajtót, és mindent megtenne, hogy a magyarok cenzúrázatlan hírekhez jussanak, például frekvenciákat osztogat a hatalomtól - azaz tőle - független rádióknak, tévéknek. Ő aztán soha nem akarná, hogy egyszerre tizenkilenc lapban ugyanazzal a képpel és szöveggel jelenjen meg az interjúja, mint valami ázsiai diktátornak.
Nem szándékosan ugrasztja egymásnak az ország lakosait, nem direkt az ijesztgetésükre támaszt konfliktusokat határainkon, Európában, sőt, akár az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Nem kereste az antiszemiták kegyeit, amikor épp egy öreg zsidót kiáltott ki gonosz közellenségnek, és nem akarta a német megszállás emlékművével elkendőzni a horthysta rezsim bűnrészességét a holokausztban. Nem a cigányokra gondolt, amikor honi "bevándorlókkal" riogatta a miskolciakat.
Lehet, voltaképpen nem az a fajta, aki külföldön rendszeresen mást mond, mint itthon: a Közel-Keleten egy magas civilizáció képviselőinek nevezi, hazatérve az életünket, lányaink, asszonyaink tisztességét fenyegető hordának állítja be az iszlám hívőket, és akkor még egy szót se szóltunk az Európai Unióról vagy a német kancellárról. Ő az az államférfi, aki szilárdan tartja magát régi véleményéhez, miszerint Oroszország felől soha nem érkezett Magyarországra szabadság, úgyhogy az ország helye a nyugati szövetségben van. Úgy gondolja, hogy persze, az Európai Unión kívül is van élet, no de milyen. Sose mosná össze a háború és az éhínség elől menekülő szerencsétleneket a gazdasági migránsokkal, pláne nem a terroristákkal. Hogyan is tenné, hiszen a könyörületet a gyermekkorától szívében hordozó, igazi keresztény.
Merő félreértés, hogy az oktatásból és az egészségügyből kivont pénzt haverokkal építtetett futballstadionokra pocsékolta volna el, végleg lemondott volna a szegényekről és a kis falvakban élőkről. A társasági adót sem miatta lehet titokban az ő, a fejlesztési miniszter vagy az adóhivatali elnök csapatának csorgatni, és ha még így lenne is, a csorgató nem számíthat előnyökre, tiszta altruizmusból csorgat, semmi másért. Ha netán visszaestünk volna a versenyképességi és a korrupciós rangsorokban, az sem miatta van.
Amikor utoljára, még 2011-ben erre járt az amerikai külügyminiszter, arról beszélt, hogy amíg egy kormány demokratikus választásokon leváltható, addig nem lehet a demokrácia megszűnéséről beszélni. Ebből kiindulva még Orbán Viktor is bebizonyíthatja, hogy nem volt teljesen igazunk, amikor az elmúlt nyolc évben változatos bűnöket tulajdonítottunk neki, hiszen ő titokban azért igazi demokrata. Csak el kell veszítenie a választásokat, utána pedig el kell fogadnia a népakaratot. Most vagy bármikor.
